A Parasztgazdaság című sorozatával nyerte el az idei Hemző-díjat Mohos Zsófia
26 • 06 • 11 Punkt Olvasási idő: 3 perc
A négy Hemző-díjas finalista, Bede Kincső, Mohos Márton, Mohos Zsófia és Varga Jennifer egészen eltérő stílusú és szemléletű alkotók. A zsűri közülük választotta ki a 2026-os győztest, Mohos Zsófiát.
A Hemző Károly Alapítvány Kuratóriumából álló zsűri – Lajos Mari, Hemző özvegye, Salvarani Zsófia, a művész nevelt lánya, valamint Korniss Péter, Bánkuti András és Bácsi Róbert László fotográfusok, illetve az Alapítvány titkára, Szarka Klára azért döntöttek mellette, mert a hosszú távon és példamutató elkötelezettséggel fotografáló Mohos Zsófia egyre elmélyültebb és mívesebb vizuális nyelven beszéli el a témáját. Érdeklődésének fókuszában a hagyományok továbbélése, a hagyományokat még éltető idős palóc és sváb emberek sorsa áll. Arra is kíváncsi fotográfusként, hogyan képes megújulva tovább létezni a népszokás, a népművészet vagy a tradicionális életmód. Mohos Zsófia – aki már háromszor volt finalista – a Hemző-díjra is olyan eltökélten pályázott az utóbbi években, ahogyan a munkáit készíti.
A Parasztgazdaság című – immár díjnyertes – projektjéről így írt az alkotó:
A Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint a tradicionális parasztgazdaság alapvető mozgatórugója az önfenntartás, a javak kényszerű megtermelése és a piacra szánt alkalmi kisárutermelés volt. A 19–20. század fordulóján a Kárpát-medence lakosságának mintegy harmada még a természet körforgásához igazodva, a földből és a mezőgazdasági munkából élt. Mára ez a fizikai megpróbáltatásokkal teli életforma eltűnőben van: a statisztikák szerint a hazai agrárágazatban dolgozók mindössze tíz százaléka negyven év alatti, a generációváltás elmaradása pedig egy ősi tudás végleges elvesztésével fenyeget. Fotográfusként sorozatomban az eltűnő paraszti világot és a velünk élő hagyományok utolsó képviselőit kutatom. Olyan tájakat és közösségeket keresek, ahol a gazdálkodás nem egy letűnt kor romantikus emléke, hanem a jelen valósága: egyszerre örökség és a mindennapi biztonságot nyújtó megélhetés. A képek az ember és a föld megbonthatatlan, ugyanakkor napjainkban egyre törékenyebb kapcsolatát vizsgálják egy olyan korszakban, amikor a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok folyamatos alkalmazkodásra kényszerítik a földből élőket. Miként formálja át a 21. század az ember önképét, hagyományainkat és közös jövőnket? A sorozat azokat a családokat, fiatalokat és közösségeket mutatja be, akik ma is a földből élnek, megőrizve és továbbörökítve egy darabot abból a világból, amely lassan már csak az archívumokban létezik. (Mohos Zsófia)
Mohos Zsófia 1991-ben született Budapesten. Dokumentarista fotográfusként a vidéki Magyarország és a Kárpát-medence falvainak életét kutatja. 2020 és 2023 között a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa volt, ez idő alatt született meg a Palócok északon és délen című projektje, amelyért 2022-ben elnyerte a Kőrösi Csoma Sándor-díjat és a Highlights of Hungary közönségdíját. Fotókönyve, a Lélekjelenlét Rimóc és Kupuszina falvainak életét mutatja be személyes történeteken keresztül.
A sorozat további képei ezen a linken tekinthetők meg.