Miért ér egy régi Leica akár százmilliókat? – A fényképezőgép, amelyből műtárgy lett
26 • 07 • 02 Baki László Olvasási idő: 2 perc
Amikor egy ritka Leica fényképezőgép aukción több százmillió forintnak megfelelő összegért cserél gazdát, a kívülálló számára nehezen érthető, mi indokolhatja ezeket a csillagászati összegeket. A válasz azonban jóval összetettebb annál, mint hogy „régi és ritka”. A legkeresettebb Leica-modellek egyszerre technikatörténeti mérföldkövek, fotótörténeti ikonok és rendkívül szűk számban fennmaradt gyűjtői relikviák.
A Leica az 1920-as években alapjaiban változtatta meg a fotográfiát. Az első sorozatgyártású, 35 mm-es kisfilmes fényképezőgépek lehetővé tették a gyors, spontán fényképezést, és új vizuális nyelvet teremtettek a dokumentarista és utcai fotográfia számára. Olyan meghatározó alkotók dolgoztak Leicával, mint Henri Cartier-Bresson, Robert Capa vagy Alfred Eisenstaedt. Egy korai Leica így nem csupán fényképezőgép, hanem a modern fotográfia egyik szimbóluma is.
Az árakat azonban elsősorban a ritkaság hajtja fel. A legkeresettebb darabok az 1923-ban készült Leica 0-Series prototípusok, amelyekből mindössze néhány példány létezik. Egy-egy ilyen gép ára meghaladhatja a 10–15 millió eurót is, amivel a világ legdrágább fényképezőgépei közé tartoznak. Ezek közül több darab az elmúlt években rekordokat döntött az aukciókon, melyekről itt a Punkton is beszámoltunk. A gyűjtők számára nemcsak a műszaki állapot számít, hanem a gyártási szám, a dokumentált eredet, valamint az, hogy a fényképezőgép milyen szerepet töltött be a Leica történetében.
0103
Fotó: Leica Mp Black Paint MP-97 © Wetzlar Camera Auctions
0103
Fotó: Leica M3 black paint Leica Technik (1956)
© Wetzlar Camera Auctions
A ritka Leica-modellek iránti kereslet azt is jelzi, hogy a fotográfia technikai eszközei mára a műtárgypiac részévé váltak. Ahogyan egy első kiadású könyv vagy egy ritka festmény értékét a történeti jelentőség és a ritkaság határozza meg, úgy válhat egy százéves fényképezőgép is több százmillió forintos gyűjtői kincsé. Egy korai Leica esetében a vásárló nem csupán egy kamerát szerez meg, hanem a fotográfia történetének egy kézzelfogható darabját. Az árakat tovább növeli a Leica körül kialakult kultusz. A világ vezető gyűjtői számára a ritka modellek megszerzése presztízskérdés, miközben a kínálat rendkívül korlátozott.
Nem véletlen, hogy valahányszor a Punkton beszámolunk egy-egy Leica-aukció rekordáráról, a hozzászólások között szinte mindig felbukkan a kérdés: „Ennyiért?” Ezek a reakciók jól mutatják, hogy a gyűjtői piac logikája sokszor távol áll a hétköznapi használati tárgyak értékrendjétől. Hiszen ahogy cikkünkben is megfogalmaztuk, a több százmilliós vagy akár milliárdos leütési árak nem a használati értékről, hanem a történelmi jelentőségről, a ritkaságról és a gyűjtői szenvedélyről szólnak. Így egy korai Leica ma már sokkal inkább műtárgy, mint fényképezőgép.
