Címke: esszé

26 • 01 • 18 Szabó Benedek

Milyen képeket tartunk meg, és miért törlünk? – A mindennapi fényképezés pszichológiája

A fényképezés folyamata számos olyan tényezőt foglal magában, amelyre képkészítés közben kevésbé lehet reflektálni. A munkát éppen úgy hatják át a tudatos, kognitív alapú döntések, mint az intuitív aspektusok. A terepmunkán, a megrendelésre vagy a stúdióban létrejövő felvételek elkészítését követően hasonlóan összetett folyamat következik, amely során az egyértelműen rontott képek kiszelektálása után alaposabb válogatás történik. A fénykép sorsa lényegében ekkor dől el, itt derül ki, hogy része lehet-e egy családi albumnak vagy nyilvánosságra kerülhet-e. A felvételek elbírálása, egymáshoz történő hasonlítása, majd a legjobbak megtartása a szakmai szempontok mellett egyéni szempontokat is igényel, a döntés tehát művészi, esztétikai és pszichológiai szempontokból is megközelíthető, amelyek részletesebb megértése akár a saját fényképezési és kiválasztási gyakorlatoknak is új perspektívákkal szolgálhat.

Tovább
25 • 12 • 29 Kéri Gáspár

A filterek bűvöletében – Hitelesség és esztétika az Instagram-korszakban

Az Instagram-korszak vizuális kultúráját egyszerre hajtja a vágy a hitelességre és a tökéletesre. A filterek, az AI által generált arcok, velük a közösségi média esztétikája átalakították a mindennapi képhasználatot, folyamatosan újraértelmezve a portré, illetve az önreprezentáció helyét a kortárs vizuális kultúrában. A tét nem pusztán technikai, hiszen az, ahogy a képeken keresztül önmagunkat megmutatjuk, arról is árulkodik, hogy aktuálisan milyen kollektív emberképet építünk jelenlegi társadalmunkról.

25 • 11 • 23 Szabó Liliom

A képernyő rabjai – Hogyan változtatja meg a telefon a fényképezéshez való viszonyunkat?

Egy koncerten vagyunk, a sorokban több ezer ember hömpölyög. A színpadot nehezen látjuk, hiszen az előttünk lévő tömeg egyként emeli fel automatikusan a kezét, hogy a koncert minden másodpercét megörökítse képek és videók formájában, hogy később bebizonyíthassa: ott járt. Nemcsak művészként, hanem a fotográfia kedvelőjeként is érzékelhetjük: a telefon alapjaiban változtatta meg a fényképezéshez és a képekhez való viszonyunkat. A negatív oldal mintha magától értetődő lenne – a kérdés: hordoz-e magában pozitívumot ez a kor?

25 • 10 • 05 Szabó Benedek

Mikor hihetünk egy képnek? – A fotó, mint bizonyíték

Sokáig széles körben elfogadott álláspont volt, hogy a fénykép bizonyíték erejű, hiszen amit ábrázol, nem a fantázia szüleménye, hanem a külvilág valódi, létező jelensége, amelyet a múlt egy pillanatában a fotográfus megörökített. Ez nemcsak általános közvélekedésként, hanem művészettörténeti és művészetfilozófiai kiindulási alapként is fontos sarokpontja volt a fényképekről való gondolkodásnak. Ennek ellenére számtalan példát találni hamisított fényképekre, amelyeket szándékosan úgy manipuláltak, hogy ne a valóságot ábrázolják. A modern korban, a digitális képmódosító eszközök gyors elterjedésével mindez még általánosabbá vált, a mesterséges intelligencia elterjedése pedig még több okot ad a képekkel kapcsolatos gyanakvásnak. Vajon mennyire lehet hinni egy képnek? Csak napjainkban lehet valódi oka a bizalmatlanságnak?

25 • 09 • 07 Szabó Benedek

A mesterséges intelligencia forradalma a fotográfiában – Barát vagy ellenség?

A mesterséges képgeneráló eljárások kapcsán gyakran felmerül az a kérdés, hogy mennyire lehet az MI által készített képeket fényképként kezelni vagy megközelíteni. Ezeknek a generált képeknek gyakran tapasztalható sajátossága, hogy a fénykép vizualitásának másolására törekednek. A mesterséges képeken megjelenő kompozíciók a szín- és látványvilág, illetve grafikai megvalósítottságuk miatt valóban közelebb állnak a fényképeken megszokott vizualitáshoz, a szemlélőnek azonban több lényeges különbségre érdemes ébernek maradnia. Az egyik ilyen differencia abból a magától értetődőnek tűnő tényből adódik, hogy a mesterséges kép nem a külvilág látványát rögzíti, hanem algoritmusok által kreál látványokat.

25 • 08 • 19 Kéri Gáspár

A „mindenki fotográfus” jelenség – Elmosódik-e a határ amatőr és profi között?

A fotográfia történetében régóta jelen van az amatőrök és a profik között húzódó választóvonal pozíciójának kérdése. Az ezredforduló idején berobbant digitális váltás gyökeresen átalakította ezt a viszonyrendszert. A képkészítés gyakorlata és a képek megosztása demokratizálódott, a fotográfus szerepe pedig átrendeződött. Ugyanakkor ez a változás nemcsak a technológiáról, hanem a társadalmi reprezentáció, a vizuális autoritás és a kulturális kánon újraértelmezéséről is szól. Nem véletlen, hogy a mindenki által termelt képek korában időről időre újra kell gondolni, mit is jelent a fotográfusi hivatás és hol húzódik a határ amatőrök és profik között.

25 • 08 • 01 Fejér Zoltán

A magyar fotóművészet 1945–1948 között – a korabeli publikációk tükrében

A tárgyalt időszakban a háborúból felocsúdó fotóművészek az élet felé fordultak. Ezeknek az éveknek a művészeti vonatkozásait pedig nem lehet a politikai helyzet figyelmen kívül hagyásával taglalni. Az 1945 és 1948 között keletkezett művek hatását a későbbi diktatúra sikeresen igyekezett eliminálni. A korabeli kezdeményezésekből sok nem vált kellően közismertté.

25 • 07 • 28 Szabó Liliom

A fénykép és a trauma – Hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket képek segítségével?

Mi történik, amikor egy fénykép nemcsak megőriz, hanem fájdalmat idéz fel? Hogyan segíthet egy képi emlék a gyász feldolgozásában – legyen szó magánéleti veszteségről vagy kollektív traumáról? A fotográfia nemcsak dokumentál, hanem hidat képez múlt és jelen, egyén és közösség, személyes és történelmi fájdalmak között.

25 • 07 • 15 Szabó Liliom

A selfie mint önarckép. Ki vagyok a képeken? – Önarcképzés a történelemben és napjainkban

2013-ban az Oxford Dictionaries az év szavának a „szelfit” jelölte meg, amelyet úgy határoznak meg, mint „egy olyan fénykép, amelyet valaki önmagáról készít, jellemzően okostelefonnal vagy webkamerával, és feltölt egy közösségi oldalra”. Ameddig az emberek nem fotózták saját arcképeiket, addig lefestették önmagukat. Az énábrázolás a művészet több ezeréves meglétével majdhogynem egyidős. Míg a festészet technikájánál fogva megengedi a hosszas önvizsgálatot és a hibák kegyes elfedését, úgy a fénykép épphogy az ellentétét teszi: rövid idő alatt hozza létre a tökéletlen valóságot leleplező önarcképet.

Tovább
25 • 07 • 06 Szabó Benedek

Meddig él egy fotó emléke? – A fénykép emlékőrző természetének alakulása az analóg felvételektől a virtuális képekig

A családi albumokban megőrzött fényképek sora egy személyes élet emlékeit őrzi, az archívumok képanyaga pedig egész történeti korokat tehet láthatóvá. Vajon mi miatt fonódik össze ilyen szorosan a fénykép és az emlékezés? Az emlékezetőrző funkció képes megmaradni a digitalizáció korában is? Mitől válik egy kép emléktárggyá és milyen helyzet áll elő akkor, ha ezek a körülmények megszűnnek?

25 • 06 • 29 Kéri Gáspár

A családi fotóalbumok eltűnése – Mit jelent a családi emlékezet a digitális korban?

A családi fényképalbum hosszú évtizedeken keresztül a személyes és a kollektív emlékezet egyik legfontosabb vizuális médiuma volt. A könyvespolcok kitüntetett helyén, a vitrinekben vagy a komódok fiókjaiban őrzött albumok a családtörténet képes krónikájaként fontos szerepet játszottak a családi identitás alakításában. Mára azonban eltűnőben vannak; a családi fotográfiák a digitális eszközök és platformok révén immateriálissá váltak, új viszonyba kerülve az emlékezéssel, a magánélettel, valamint a nyilvánossággal.

25 • 04 • 22 Tőry Klára

„Művészi képeket csak úgy lehet csinálni, ha az ember nem a »csinálásra« figyel, hanem arra, amit akar” – Lőrinczy György (1935–1981) élete és ritkán látott képei

Lőrinczy György teljes hagyatéka, az alkotó özvegyével megkötött szerződés alapján 2024 nyarán a Magyar Fotográfiai Múzeumban került elhelyezésre. A műtárgyegyüttes átvételének célja, hogy a 2026-ban megnyíló Nemzeti Fotóművészeti Múzeum a műveket feldolgozza és bemutassa, illetve az ország legmodernebb műtárgyraktárában, az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban kerüljenek méltó megőrzésre.

25 • 01 • 19 Lantos Adriána

Frida Kahlo és a magyar fotográfusok: Munkácsi, Muray és Sternberger

Bár a fényképeken mindig szigorúan ügyelt a megjelenésére, az érzelmeit pedig igyekezett elrejteni, és állandóságot sugalmazó képet láttatni magáról, egyes fotográfusok lencséje képes volt Frida álarca mögé látni és azt is dokumentálni, hogyan változott az évek során az életében bekövetkezett, egyre sokasodó nehézségek hatására. Közéjük tartozik három magyar származású fotográfus, akiknek az alkotásai bepillantást engednek Frida Kahlo életének három meghatározó momentumába.

24 • 12 • 21 Sárosdy Judit

Homályból a fénybe. Frida Kahlo fotógyűjteménye a Mai Manó Házban

„Merj élni, meghalni bárki tud!” – hangzik Frida Kahlo, a világhírű mexikói festőművész üzenete. Ezek a szavak különösen aktuálisak a Mai Manó Házban látható kiállítás kapcsán, amely Frida Kahlo fotógyűjteményét tárja a közönség elé. A többnyire kis méretű fekete-fehér fotók fél évszázados Csipkerózsika-álmukból ébredve 2009-ben indultak világ körüli útra.

24 • 09 • 19 Boros Lili

Vizuális és szöveges narratíva Hámos Gusztáv és Katja Pratschke fotófilmjeiben

Az alkotópáros fotófilmjeinek fontos komponense az akusztikus és textuális elem: szépirodalmi művekből vett idézetekből és inspirációkból, saját szövegekből álló narráció, valamint a filmhez komponált zeneművek – szintén zenei idézetekkel és hatásokkal – egyszerre irányítják a nézői-hallgatói befogadást, hogy ténylegesen a nézőben szülessen meg a kép-szöveg-zene egységéből fakadóan az adott téma belső érzete.