Angelo a magyar fotográfia talán legizgalmasabb, legrejtélyesebb, legeredetibb, legsokoldalúbb, egyesek szemében legellentmondásosabb egyénisége. Egész művészpályájára a sokrétű változatosság, a kívülállás, a társtalanág, a szemléletének folyton változó, alakuló, öntörvényű fejlődése jellemző. Tőry Klára esszéje.
Mindenki egyszerűen csak „Bailey”-nek hívja. Barátai, kollégái, családja, korábbi szeretői és csodálói, becsmérlői, riválisai, a média, modellek és múzsák, mindannyian beletörődően elfogadták a mononim névhasználatot, elvégre ahogyan Prince-ből, Beyoncé-ból, Kramerből, vagy Ringóból is csak egy van, Baileyből is csak egy lehet.
Az alábbi esszében – melynek magyar fordítása a Phillips aukciósház engedélyével kizárólag a Punkton olvasható – arról értekeznek, hogy Sherman munkásságának alanyai miként fonódnak össze egy korokon átívelő, kortárs kultúrát leíró elbeszéléssé.
A klasszikus fotóstílust megvalósító mesterként tartják számon, aki a legtisztább kompozíciós elvek szerint építkező fotográfiát a legtökéletesebb technikával ötvözte. Életművének sokoldalúsága, tematikájának gazdagsága zavarba ejtően széleskörű. Ami megkülönböztette kortársai fő áramlatától, az nem a témaválasztása, hanem kísérletező alkata volt.
A kötet címe, On Photographs, allúzió Susan Sontag A fényképezésről (On Photography) című nagy hatású és úttörő jelentőségű könyvére. Campany a 120 fotó mindegyikét világos és lényegre törő kommentárral látja el, amely beszámol a kép és készítője történetéről, értelmezi a fotó tartalmát és jelentését, és kontextualizálja azt a vizuális kultúrán belül.
Az elmúlt hónapok kortárs képzőművészeti közbeszédét nem csak a világjárvány kapcsán kialakult kulturális helyzet vagy a válság szülte kérdések, de ezekkel párhuzamosan a digitalitás más témái is meghatározták, élen az NFT-vel, azaz a non-fungible (nem helyettesíthető) token elnevezésű technológiával.
A kriminalisztikai fényképészet egyes aktuális kérdései 21 • 06 • 15Dr. Petrétei Dávid Dr. Petrétei Dávid 1 1. BEVEZETÉS A fényképészet a feltalálását követő 180 év alatt a valóság leképezésének sajátos, tartós és pontos módszereként vált ismertté. A 19. század első harmadának végén jelent meg a dagerrotípia és a talbotípia, ám eleinte a kép […]
„Nem tartozhatok ehhez a világhoz, ha azt nem tudom a magam módján elképzelni. Amikor egy vak személy azt mondja, hogy ’elképzelem’, akkor az azt jelenti, hogy a külső valóságról ő is belső elképzeléssel rendelkezik”.
Az ország számos közgyűjteményében őriznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc veterán katonáiról az 1890-es évek végén, az 1900-as évek elején készült fényképeket. A legismertebb portrésorozat azonban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében van. E felvételeket az egyik legnevesebb vásárhelyi fényképész, a makói születésű Plohn József Ábrahám (1869–1944) készítette, aki a honvédportrék mellett országosan a néprajzi témájú fényképeiről is ismert.