A képre 1995 tavaszán a New York Times Magazine-tól kaptam megbízást. Ehhez a sorozathoz már két másik „vonalas” képet, a Hemline-t (ruha alsó szegélyének vonala) és az Airline-t (légi útvonal, légitársaság) készítettem és ezután a Skyline-t (felhőkarcolók kontúrvonala) rendelték meg. Az egyetlen utasítás az volt, hogy a fotón a New York-i felhőkarcolók sziluettje legyen.
A Vándorló anya a nagy gazdasági világválság és az amerikai történelem talán legismertebb képe, amelyet Dorothea Lange készített 1936-ban a kaliforniai Nipomóban. A fotó megjelenésétől kezdve az éhséget, szegénységet és kilátástalanságot jelképezi, mely oly sok embert sújtott a nagy gazdasági világválság idején.
Hirtelen, életemben először kerültem ilyen helyzetbe és reagáltam rá. Tudtam, hogy ezt fontos megörökíteni, ezért fotóztam. Ezeket a felvételeket a publikálás szándéka nélkül, magamnak készítettem. Prágában véletlenül valaki felfigyelt a képekre, amelyek közül néhányat több hónappal később titokban kivittek Csehszlovákiából és New Yorkban Elliott Erwitt, a Magnum akkori igazgatója asztalára kerültek, aki azonnal még több képet kért.
Ausztrália egyik legkiemelkedőbb művészeti galériája, a National Gallery of Victoria október 13-án nyitotta meg új kiállítását a melbourne-i The Ian Potter Centre-ben. A Photography: Real & Imagined című tárlat számos ikonikus fényképet mutat be a legkorábbi, 19. századi felvételektől kezdve egészen a napjainkban készült kortárs képekig. A látogatók így az NGV fotográfiai gyűjteményének eddigi legnagyobb válogatását tekinthetik meg, amely több mint háromszáz fotográfus alkotásait foglalja magába.
A transzgresszív művészet a társadalmi, kulturális és morális szabályok megszegésével az élet és a halál közti határ megjelenítésével vagy éppen annak túllépésével, az öröklét és annak megvalósítási, megvalósulási lehetőségeivel, témáival foglalkozik. Módszerei közé tartozik a meghökkentés, a néző vagy éppen az alkotó kizökkentése saját biztonságos környezetéből és szembesítés a rideg valósággal. A transzgresszív művészek gyakran ábrázolnak eltorzult emberi alakokat, kipreparált maradványokat, vagy éppen rémálomszerű groteszk alakokat, „Frankeinstein-szörnyeket” alkotásaikon.
A fotográfia alternatív történetének megírása mindig is kihívást jelentett, de A World History of Women Photographers szerkesztő párosa, Luce Lebart és Marie Robert fotótörténészek rendkívüli erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy ez az újragondolás a lehető legátfogóbb legyen. E könyv segítségével gazdagabb, pontosabb és kiegyensúlyozottabb diskurzus várható a szakmai körökben.
A Solander-gyűjtemény egy, a fotóművészet minden formájának bemutatása, megértése és élvezete mellett elkötelezett kollekció, amely különös hangsúlyt fektet a nemzetközi hagyományokra, a kevésbé ismert vagy teljesen elfeledett művészekre, az etnikai sokszínűségre és a nőkre. A gyűjtemény célja, hogy szélesítse a fotográfia általános és könnyen elérhető befogadását.
A magyar származású Stefan Lorant zsebmagazinja, a Lilliput 1937. június 16-án jelent meg először Angliában. A 240 oldalas zsebkönyv gyorsan népszerű lett, ám a cikkek közül a képpárokat bemutató rovat lett a legsikeresebb, így 1940-ben egy külön könyvben is megjelent 101 képpár. A kiskönyv bevezetője magyar nyelven most először olvasható el.
Tőry Klára Argentum-díjas fotótörténész 1971-ben az ELTE BTK művészettörténet és magyar nyelv- és irodalom szakán diplomázott, szakdolgozatát – hazánkban elsőként – fotótörténeti témából írta. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából beszélgettünk vele többek között a tanítványairól, a kurátori tevékenységéről és a szakírói pályafutásáról.
E. Csorba Csilla művészettörténészt, fotótörténészt, muzeológust, a Petőfi Irodalmi Múzeum volt igazgatóját kérdeztük többek között korai kutatásairól, a hazai női fotográfusokról, a fotó elfogadottságáról és a Magyar Fotótörténeti Társaság terveiről.
Ő volt az első nő, aki fotográfiából szerzett doktori címet, és a szakma úttörőjeként harmincéves pályafutása alatt kiemelkedően formálta személyiségével a fényképészet szakmai és művészeti megítélését, különös tekintettel a női fotográfusokra és a humanista fotográfia alkotásaira.
Plohn Józsefről – akinek már apja is műtermi fényképész volt Hódmezővásárhelyen – azt hihetnénk, hogy egy a századforduló táján a vidéki városokban működő több száz tisztes fényképészmester közül. Két jelentős munkájának nagysága, és megvalósításának színvonala azonban nem csupán helytörténeti jelentőségű, hanem alkotóját kiemeli a többnyire csak a szakemberek által ismert mesterek sorából, és a magyar művelődés- és fotótörténet maradandó értéket teremtő személyiségévé teszi.
Ezekkel a fotókkal üzent a NASA az idegeneknek 21 • 02 • 28Baki László „Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen.” Így hangzik az a női hangot rögzítő üzenet, ami arany borítású rézlemezeken utazik a Voyager–1 és Voyager–2 űrszondáknak köszönhetően valahol a Naprendszerünk határán. A Voyager–1-et 16 nappal a Voyager–2 után indították […]
A divatfényképezés története a fotográfia kezdeteire nyúlik vissza. Bár a képeken főleg a hölgy öltözéke áll a fókuszban, mégis ő volt a divattörténelem első fotómodellje, akit megörökítettek.
Soha nem látott André Kertész-képek kerültek elő egy világhírű magyar artista fiókjából. A Punkt ezúttal azért beszélgetett Zsilák Györggyel, hogy elmesélje egy találkozás történetét, és most először megmutassa az összes képet, melyeket a világ egyik leghíresebb fotográfusa ajándékozott neki.