A 2020-ban elhunyt texasi közgazdász, műgyűjtő Finis Welch hagyatékából többek között olyan neves alkotók munkáit kapta meg az Amon Carter Múzeum, mint Ansel Adams, Dorothea Lange, Edward Steichen, Alfred Stieglitz, Paul Strand, Robert Mapplethorpe, Edward Weston és William Eggleston.
A kétezres évek eleje óta különböző ütemben folyamatosan zajlik a fotók digitalizálása, így mára a gyűjtemény közel egyharmadáról készült digitális másolat, amelyek adatolás és szakmai ellenőrzés után folyamatosan válnak elérhetővé a múzeum online adatbázisában.
1907-ben egy 25 éves fiatal nő 33 fényképet ajándékozott a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak. A felvételek túlnyomó többsége Zomborban készült, de néhány kép erejéig megjelenik Ada, Felső-Roglatica, Óbecse, Apatin, Pécs, és Fiume is. A fotók leltárbavétel után a fényképgyűjtemény raktárába kerültek, készítőjük hamarosan elhunyt, és több mint száz évig nem fordult feléjük különösebb figyelem.
„Ha vannak különböző typusok a népies építkezésben, akkor azok egyfelől csakis a különböző nemzetiségek, másfelől ugyanazon nemzetiségek különböző geografiai viszonyok közt élő csoportjai közt lehetnek.”
A fényképezés világhírű ikonjai alkotják a Skrein Fotógyűjtemény magját, amely úttörő szerepet játszott a pillanatfelvételek megőrzésében és bemutatásában is. A két jellemző, amely megkülönbözteti más kollekcióktól az, hogy a gyűjtő mennyire rajong a kiváló kompozíciókért, és mennyire lenyűgözi az emberi természet.
Nem mindennapi hírt jelentett be idén júniusban a washingtoni National Gallery of Art (NGA). Az intézmény ugyanis abban az elismerésben részesülhetett, hogy Stephen G. Stein magángyűjtő 161 fotográfiából álló, a fotótörténet legnevesebb, 20. és 21. századi alkotóitól származó gyűjteményét a galériának ajándékozta.
Országszerte jellemző volt, hogy a háború idején megnőtt a vidéki műtermek forgalma, a korábbinál többen készíttettek családi emlékképet. A rövid idő alatt nagymértékben felhalmozódott üveglemezek tárolását a fényképészek nem mindenhol tudták megoldani, ezért üvegkereskedőknek eladták vagy megsemmisítették azokat.
Az 1920-as évek közepétől bő három évtizeden keresztül népszerű hazai és nemzetközi szinten is sikereket elért, meghatározó fotográfusokat, fotóriportereket felsorakoztató magyaros stílusú fotográfiai irányzat számos képviselőjétől őriz felvételeket a Néprajzi Múzeum.
A korszak legnépszerűbb, elsősorban a középosztálybéli olvasókat megcélzó ismeretterjesztő, képes hetilapjában – a századfordulóhoz közeledve – a technikai eszközök fejlődésével egyre nagyobb teret kaptak a fotográfiák.
Szilasi Gábor, akire az irodalmi és filmművészetbeli realizmus gyakorolta a legnagyobb hatást, még az 50-es évek elején, Magyarországon kezdett fotográfiával foglalkozni, és alkotásainak alapvető jellegzetességei már ezeken a korai felvételeken is láthatóak: képei az ember viszonyát vizsgálják a környezetéhez, illetve az embert ábrázolják saját környezetében, kellemes humorérzékkel, mély humanizmussal átszőve.
Plohn Józsefről – akinek már apja is műtermi fényképész volt Hódmezővásárhelyen – azt hihetnénk, hogy egy a századforduló táján a vidéki városokban működő több száz tisztes fényképészmester közül. Két jelentős munkájának nagysága, és megvalósításának színvonala azonban nem csupán helytörténeti jelentőségű, hanem alkotóját kiemeli a többnyire csak a szakemberek által ismert mesterek sorából, és a magyar művelődés- és fotótörténet maradandó értéket teremtő személyiségévé teszi.
1857-ben egy magyar származású fotós, G. Szabó Sámuel képeiből állt össze egy fotóalbum, a Rogues, A Study of Characters (Zsiványok karaktertanulmányai), mely az egyik olyan első rabosító fényképgyűjtemény volt, amelyet a nagyközönség számára is elérhetővé tettek.
Az ország számos közgyűjteményében őriznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc veterán katonáiról az 1890-es évek végén, az 1900-as évek elején készült fényképeket. A legismertebb portrésorozat azonban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében van. E felvételeket az egyik legnevesebb vásárhelyi fényképész, a makói születésű Plohn József Ábrahám (1869–1944) készítette, aki a honvédportrék mellett országosan a néprajzi témájú fényképeiről is ismert.