A berlini Collegium Hungaricumban Divat feketén-fehéren címmel nyílt meg Santhó Imre első önálló kiállítása, amely a 20. század első felének kevéssé ismert magyar divatfotográfusát állította a középpontba. A válogatott életmű képei ősszel a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban is láthatók lesznek.
A kiállításon az archívumból válogatott anyag konfrontál a Ceaușescu-kori Románia nyers valóságával. Az államszocialista megrendeléssel szemben autonóm szűrőn keresztül dokumentál, és a rendszer elleni csendes ellenállás, politikai kockázatvállalás gesztusává válik a szűk mozgástér ellenére. A fotóriporter pozícióját vizsgálva – a kamera mögül, de kellően közel lépve – rögzítette mindazt, amit a hivatalos propaganda eltakart.
A Gallery Huxley-Parlour legújabb kiállításán Ilse Bing, Kati Horna és Dora Maar fotográfusok legjelentősebb munkáit állítja egymás mellé. A Pathfinders (Úttörők) című kiállítás három eltérő pályaívű, különböző megközelítések mentén dolgozó művészt mutat be, akik ugyanakkor egyaránt erősen érzékelték a változó, modern élet sajátosságait. Képeiken a mindennapok felgyorsult ritmusa, a töredezettség és a folytonos átrendeződés élményei kerülnek előtérbe. A fotográfusok a rejtett részletek feltárásán keresztül közelítenek, amellyel új vizuális nyelvet teremtenek a modern kor számára. A kiállítás szeptember 13-áig várja látogatóit Londonban.
Benkő Imre először 1984-ben, turistaként érkezett Észak-Koreába, s lehetőségeihez mérten megörökítette a már akkor is diktatúraként működő ország bizonyos szegmenseit. Persze azokat, amelyeket engedtek neki, hiszen nem utazhatott szabadon, és még fényképezés közben is figyelték képi témáit, vizuális megoldásait. 1989-ben ismét ellátogatott Phenjanba: a Képes 7 magazin fotóriportereként megörökítette a legnagyobb Világifjúsági Találkozó eseményeit.
A Saatchi Gallery 2025 nyarán HIP HOP – Egy álom megélése címmel nyitott kiállítást, amely három amerikai fotográfus, Jamel Shabazz, Joseph Rodriguez és Gregory Bojorquez munkáin keresztül mutatja be a hiphop kultúra felemelkedését és globális hatását. A tárlat az 1980-as évek elejétől napjainkig követi a műfaj történetét, bemutatva zenéjét, divatját, társadalmi jelentőségét és nemzetközi elterjedését.
A 20. század közepén az FSA-fotográfusok szegénységről és társadalmi válságokról készült képei örökre beíródtak az amerikai fotótörténetbe. Néhány évtizeddel később a DOCUMERICA projekt hasonló céllal, de új fókuszponttal indult el: ezúttal nem embereket, hanem környezeti károkat kellett dokumentálni.
Mario Giacomelli születése óta pontosan száz év telt el: ebből az apropóból a milánói Palazzo Reale nagyszabású retrospektív kiállítást rendezett az olasz fotográfus emlékére, amelyen több mint 300 alkotását mutatják be, köztük eredeti nagyításokat, dokumentumokat és az életét részletesen bemutató archív anyagokat. A szeptember 7-ig látogatható kiállítás narratíváját a művész életében jelentős költők művei alapján bontották szekciókra, mivel az irodalom ugyanúgy jelen volt életében, mint a fotográfia. A kiállítás az olasz társadalom egyik legjelentősebb fotográfusának komplexitását eddig nem látott módon kísérli meg bemutatni.
A New York Historical Society nemrég bejelentette, hogy megvásárolta a legendás utcai divatfotográfus, Bill Cunningham teljes archívumát, aki nemcsak divatfotográfus volt, hanem antropológus is: érdeklődését nem a kifutók, hanem az utca embere keltette fel. Az anyag – több mint 270 ezer kép, személyes jegyzetek és naplók – a közeljövőben kutathatóvá válik, később pedig kiállításon is bemutatják.
New Yorkban bejelentették a 18. alkalommal megrendezett iPhone Photography Awards (IPPAWARDS) győzteseit, amelyek több mint 140 ország pályázatai közül emelkedtek ki. Az idei díjazottak a mindennapokban rejlő rendkívülit mutatják meg, legyen szó kolumbiai holdfényről, Central Park árkádjai alatti csendes pillanatról vagy kutyás kalandról Brazíliában.
Marie-Laure de Decker teljes munkásságát bemutató kiállítás látható a párizsi MEP-ben, mely az első retrospektív tárlat a művész 2023-ban bekövetkezett halála óta. 1996-os fennállásától kezdve a Maison Européenne de la Photographie továbbra is az első számú francia intézmény, amely teljes körűen a fotográfiának szenteli magát, így most is mindent megtettek, hogy méltóképp tiszteleghessenek a 20. század egy megkerülhetetlen fotóriporter emléke előtt, aki végtelen empátiával örökítette meg a vietnámi háború, a gyarmatellenes csádi harcok vagy dél-afrikai szegregáció elleni küzdelem mögött álló emberi méltóságot.
A Brescia Photo Festival egy átfogó retrospektív kiállítást szentelt a kortárs fotográfia egyik kiemelkedő alakjának, Joel Meyerowitznak. A kiállítás a New York-i Joel Meyerowitz Photography Archive-val együttműködésben született meg, a tárlat több mint 90 alkotáson keresztül mutatja be az amerikai fotográfus pályafutását az 1960-as évektől egészen napjainkig. Ez az első átfogó életmű-kiállítás, amely a teljesség igényével mutatja be a művész munkáit. A tárlat 2025. augusztus 24-ig tekinthető meg a brescai Santa Giulia Múzeumban.
Tono Stano életműve kerül középpontba a Prague City Gallery kiállításán. A fotográfus munkáiból összeállított retrospektív válogatás átfogó igénnyel vonultat fel alkotásokat. A tárlaton helyet kapnak Tono Stano középiskolás éveiből származó alkotásai, ikonikussá vált felvételei, illetve legfrissebb munkái is. A kurátorok a kiállítást azzal a céllal hozták létre, hogy a művész ismert alkotásai mellett bemutassák azokat a fotográfiáit is, amelyek korábban még nem szerepeltek kiállításokon. A tárlat augusztus 24-ig várja látogatóit a cseh fővárosban.
A 2025-ös reFocus Black & White Photo Contest pályázatra több mint 80 országból érkeztek alkotások, a díjazottak pedig lenyűgöző változatossággal mutatták meg, mit jelent ma fekete-fehérben gondolkodni.
Paul & Sylvie – A Belgian Love Story (1930s–1960s) címmel nyílt egy megrendítően intim fotókiállítás a brüsszeli L’Enfant Sauvage galériában, amely 2025. augusztus 24-ig látogatható. A tárlat egy bolhapiacon talált hét fotóalbum anyagából válogat, és egy belga pár, Paul és Sylvie évtizedeken átívelő történetét meséli el.
A történelem gyakran a győztesek narratívája. De mi történik akkor, amikor a kollektív emlékezet egy-egy szeletét tudatosan elnémítják? A lengyel fotográfus és szociológus, Paweł Starzec éppen ezt a kérdést vizsgálja Makeshift című sorozatában, amely a 2025-ös Hasselblad Foundation Photobook Grant díjazottja. A zsűri a 82 országból beérkezett 769 pályázat közül választotta ki Ting Bang Tsai tajvani-vietnami származású fotográfus projektje mellett a lengyel Starzec munkáját, ezzel is elismerve a téma kiemelkedő vizuális és társadalmi érzékenységét.