Steve Schapiro életműve a 20. századi amerikai történelem egyik legérzékenyebb vizuális krónikája: egyszerre tanú és résztvevő, aki a nagy események mögött az emberi jelenlét súlyát kereste. A Being Everywhere című kiállítás nem csupán ikonikus képeit idézi fel, hanem azt a morális és esztétikai attitűdöt is, amely fotográfiáját máig elevenné teszi.
2026. március 1-ig látogatható az amszterdami Stedelijk Museum nagyszabású kiállítása, az Erwin Olaf – Freedom, mely az első retrospektív tárlat a holland fotográfus és médiaművész két évvel ezelőtti halála óta, amely tisztelgés az életmű előtt, ugyanakkor újraértelmezési kísérletnek is tekinthető. A több évtizedet átívelő anyag nem pusztán az ismert munkákból válogat, hanem arról is teljesebb képet kínál, hogy miként formálta Olaf a fotográfia, a performativitás és a vizuális kultúra közötti határokat.
Mára az analóg technikák használatában, a kézművességre utaló jelekben van egyfajta lázadó fennhang. A művészt nem érdekli, mennyi idő alatt készül el az alkotás, hányféle eszközre van hozzá szükségünk, vagy mennyivel több lépés lesz egy fénykép elkészítése, ha nem a legújabb technikák után megyünk. Miles Aldridge Please Please Please Return to Polaroid című, több mint száz képet számláló, 2023-ban megjelent fotóalbumában nem az újdonságtól való elhatárolódás, hanem az analóg iránti szeretet jelenik meg.
A Sony World Photography Awards (SWPA) január 27-én tette közzé a 2026-os diák- és ifjúsági versenyek tíz-tíz döntősének névsorát. A rangos nemzetközi pályázat idén már 19. alkalommal zajlott, és több mint 430.000 nevezés érkezett rá a világ több mint 200 országából. A két kategória a pályájuk elején járó, kiemelkedő tehetségű fiatal fotográfusokra irányítja a figyelmet.
A pankráció szó hallatán mindenkinek mást dob fel a képzelete: látványos, túljátszott erőszakot, gyerekkori tévés emlékeket, giccses jelmezeket vagy éppen egy „nem igazi” sportot. Ritkábban gondolunk rá összetett vizuális rendszerként, fegyelmezett testi gyakorlatként vagy kollektív történetmesélésként. A Borsos Mátyás és Horesnyi Máté alkotópáros I Hear No Bell című fotósorozata éppen ezekre a vakfoltokra világít rá. A fekete-fehér képek a ringet színpaddá alakítják, ahol a koreografált küzdelmek, a testre írt karakterek és az erőszak performatív gesztusai egy komplex kulturális nyelv részeiként jelennek meg. A sorozat apropóján a két alkotóval a pankráció hazai történetéről, technikai sajátosságairól és arról beszélgettünk, miként válhat egy sokáig félreértett műfaj a kortárs vizuális gondolkodás releváns terepévé.
Timothy H. O’Sullivan (1840–1882) mindössze alig több mint egy évtized alatt írta be magát a fotográfia történetébe, mégis az amerikai polgárháború és a vadnyugat legmeghatározóbb képei fűződnek a nevéhez. A bátor és könyörtelenül realista látásmóddal dolgozó ír származású fotográfus egyszerre volt haditudósító, felfedező és úttörő, aki képein nem romantizálta, hanem leleplezte a tájat, az embereket és a kort, amelyben élt. Rövid élete ellenére munkássága ma is mérceként áll a fotótörténetben.
A több mint 46 éve működő W. Eugene Smith Memorial Fund bejelentette a 2025-ös ösztöndíjak nyerteseit. Az alapítvány fennállása óta több mint 1,3 millió dollárral támogatta azokat a fotográfusokat és programokat, amelyek W. Eugene Smith humanista, dokumentarista hagyományát viszik tovább. Az idei, összesen 67 500 dollár értékű ösztöndíjakról nemzetközileg elismert szakemberek döntenek, köztük múzeumi kurátorok, képszerkesztők, oktatók és díjazott fotográfusok a dokumentarista fotográfia különböző területeiről.
Az Urban Photo Matt Black Special Prize rövidlistáján helyet kapott az olasz születésű fotográfus, Giorgio Negro sorozata. A Heile Welt or a Swiss Panorama című munka Svájc ritkán látható oldalát fedi fel. A színes képeslapokon megismert vizuális világ helyett filmes panorámakamerával készített felvételeket látunk. A néhol zavarba ejtő, vagy hétköznapinak, esetleg profánnak tűnő részletek markáns fekete-fehér felvételeken jelennek meg. A több műfajt egyesítő, ugyanakkor a minimalista fotográfia eszközeivel dolgozó sorozat a világ egyik legfontosabb fotográfiai pályázatán kapott kiemelt figyelmet és a művészeti szakma legelismertebb alakjaitól is elismerésben részesült.
2026. január 22. és február 22. között rendezik meg a PhotoBrussels Festival tizedik kiadását, amely mára nemcsak Belgium, hanem Európa egyik meghatározó kortárs fotográfiai eseményévé vált. Az egy hónapon át tartó fesztivál keretében 52 kiállítás várja a látogatókat Brüsszel különböző helyszínein – galériákban, művészeti központokban, kulturális intézményekben és múzeumokban.
Húsz évvel azután, hogy a Photo Elysée először megnyitotta kapuit a feltörekvő fotográfusok előtt, az intézmény most egy új csoportos kiállítást mutat be. A Gen Z: Shaping a New Gaze című tárlat összesen 66 fiatal művész munkáit állítja ki, elsősorban a Z generáció képviselőitől. A kiállítás fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a legújabb művészgeneráció – vagyis azok az alkotók, akik az 1990-es évek közepe és 2010 között születtek – témáikban és kifejezésmódjaikban új utakat keresnek, de emellett arra is választ keres, hogy ezt a nemzedéket milyen kérdések és aggodalmak foglalkoztatják a legjobban. A tárlat 2026. február 1-ig várja látogatóit Svájcban.
Az Urban Photo Awards színes képek versenyének shortlistjére került Gavin Libotte ausztrál fotográfus. A művész Wanderland című sorozata az utcai fotográfia új megközelítése, ahol a szokatlan perspektívák és a rendhagyó vakuhasználat teremt különleges képi világot. Játékos, néhol szürreális alkotásai arra invitálják a szemlélőt, hogy a várost a valóság és a képzelet közötti változó világként lássa.
Az Exposure One Awards január elején nyilvánosságra hozta a 2025-ös Nature Photography Contest eredményeit: a világ több mint 82 országából érkezett pályaművek közül választották ki azokat a fekete-fehér fotográfiákat, amelyek a természet vizuális erejét a kontraszt, a forma és a történetmesélés eszközeivel ragadják meg.
Benedetta Ristori (1988) Rómában élő olasz fotográfus munkásságában kiemelt helyet foglal el a közép- és kelet-európai régió vizuális feltérképezése. Analóg technikával dolgozik, képeire a dokumentarista érzékenység és a múlt és a jelen összefonódásának kutatása jellemző, fotográfiái nem csupán dokumentálják, hanem értelmezik is a térségek múltját.
Az L is for Look című kiállítást a lille-i Institut pour la photographie és a Photo Elysée közösen hívta életre azzal a céllal, hogy a gyerekeknek szóló fotográfiai albumokat és vizuális alkotásokat mutassanak be. Bár ez a kiadványtípus mindmáig marginális helyet foglal el a fényképalbumok között, a tárlat rámutat arra, hogy az oktatásban, a művészeti nevelésben, és a kikapcsolódásban is egyre nagyobb szerepük lesz ezeknek a könyveknek. A kurátori koncepció mentén a Photo Elysée tereiben több mint egy évszázadnyi alkotás vonul fel, bizonyítva, hogy a fotográfia, illetve a róla alkotott elképzelések folyamatosan változnak, és később egyre nagyobb teret nyerhetnek a legfiatalabbaknak (is) szóló alkotások.
A New York-i Metropolitan Museum of Artban megrendezett, Man Ray: When Objects Dream című tárlat az első nagyszabású kiállítás, amely az amerikai művész saját képalkotó eljárására összpontosít. A sokak szerint az egyik legjelentősebb életmű-egységet adó ,,rayogram” technika a művész saját találmánya, az elnevezéssel pedig önálló műfajjá tette. A mostani kiállítás mintegy 160 rayogramot, festményt, nyomatot, rajzot és hagyományos technikával készült fényképet vonultat fel, de a tárlaton harmincöt olyan Man Ray-mű is szerepel, amelyet John Pritzker kurátor ajándékozott a múzeumnak. Az egyedülálló gyűjtemény 2026. február 1-ig látogatható New Yorkban.