A Ralph Eugene Meatyard életművének egyik legsűrűbb és legnyugtalanítóbb fejezete kerül fókuszba a High Museum of Art 2025–2026-os téli kiállításán: The Family Album of Ralph Eugene Meatyard című tárlat 36 képen keresztül mutatja meg, hogyan válik a családi album a valóság és fikció határán egy groteszk, déli gótikába hajló vizuális kísérletté.
A Circulation(s) fesztivált 2011 óta minden évben megszervezik, hogy teret adhassanak azoknak a feltörekvő európai fotográfusoknak, akik új, egyedi nézőpontokból mutatják be témáikat. A kiállított munkák gyakran vizsgálnak társadalmi kérdéseket, de számos alkotó saját generációjának élményeit, kihívásait viszi színre a fényképeivel. Az idei kiadásban a Fetart kollektíva – a fesztivált éltre hívó szervezet – 26 alkotó részvételével szervezte meg a csoportos kiállítást, amelyre március 21-étől május 17-éig várják a látogatókat a franciaországi Centquatre-Paris-ban.
A fénykép a leggyorsabban dekódolható információ, így az a képessége, hogy demokratikusan szóljon tömegekhez, már magában hordozza a változás lehetőségét. A történelmi események narratívája a fotó előtti időkben nem volt alakítható alulról, civil szinten, mint napjainkban, amikor az áldozatok személyesen dokumentálhatják az őket ért igazságtalanságokat, és megoszthatják mindezt az egész világgal. A nyelvi és kulturális korlátokat átlépve megérthetjük, mi történik a világ egy másik, ismeretlen pontján.
Eugène Atget (1857–1927) ma a fotótörténet panteonjának megkerülhetetlen alakja, ám ez a státusz korántsem volt eleve elrendeltetett. A francia mester, aki eredetileg funkcionális „dokumentumokat” szállított festőknek és építészeknek, valójában a dokumentáció és a poézis határmezsgyéjén alkotott. Kora hajnali, diffúz fényben úszó felvételei a modernizáció által fenyegetett, eltűnőfélben lévő Párizs utolsó lenyomatai: udvarok, kirakatok és üres utcák enigmatikus látomásai, amelyeken a tárgyi hűség és a melankólia elválaszthatatlanul összefonódik.
A Richard Prince: Retrospective című kiállítás 2026. április 17. és augusztus 16. között lesz látható a bécsi Albertinában. Átfogó képet ad arról az életműről, amely alapjaiban kérdőjelezte meg az eredetiség, a szerzőiség és a képhasználat fogalmait. A múzeum elsősorban Prince fotográfiai munkáira helyezi a hangsúlyt, de a bemutatott anyag a festészet, az installáció és a médiakultúra határterületeire is kiterjed. A tavasztól látható kiállításon Richard Prince olyan kérdéseket vet fel, amelyek ma, a digitális másolatok korában talán aktuálisabbak, mint valaha.
A horizont fölött lebegő hajók, váratlanul felbukkanó „városok”, majd ugyanilyen gyorsan eltűnő formák – a fata morgana – évszázadokon át megtévesztette az utazókat és a tengerészeket. A jelenség mögött azonban nem legenda vagy optikai trükk, hanem a légkör fizikai folyamatai állnak: a különböző hőmérsékletű levegőrétegek eltorzítják a fényt, így a távoli tárgyak képe nem várt módon a horizont fölé emelkedhet. A látvány egyszerre természeti jelenség és vizuális illúzió.
Öt évtizednyi háborús és humanitárius konfliktust dokumentáló életművéből mutat be átfogó válogatást a Fotografiska Berlin, ahol James Nachtwey Memoria című kiállítása 2026. május 3-ig látható. A tárlat a kortárs fotóriport egyik legmeghatározóbb alakjának munkásságát vizsgálja, és arra hívja a nézőt, hogy a háborúk, humanitárius válságok és társadalmi katasztrófák képein keresztül az emberi méltóság, az empátia és a tanúságtétel kérdéseivel szembesüljön.
Március 12-én osztották ki a Balogh Rudolf-díjakat. Az 1992-ben alapított állami díj a magyar fotográfia legrangosabb szakmai díja, melyet kiemelkedő fotóművészeti, fotóriporteri, illetve fotószakírói tevékenységért adományoznak évente két személynek. Idén a Balogh Rudolf-díjat Bácsi Róbert László és Molnár Zoltán fotográfusok vehették át.
