A ring mögött: az I Hear No Bell és a pankráció performativitása
A pankráció szó hallatán mindenkinek mást dob fel a képzelete: látványos, túljátszott erőszakot, gyerekkori tévés emlékeket, giccses jelmezeket vagy éppen egy „nem igazi” sportot. Ritkábban gondolunk rá összetett vizuális rendszerként, fegyelmezett testi gyakorlatként vagy kollektív történetmesélésként. A Borsos Mátyás és Horesnyi Máté alkotópáros I Hear No Bell című fotósorozata éppen ezekre a vakfoltokra világít rá. A fekete-fehér képek a ringet színpaddá alakítják, ahol a koreografált küzdelmek, a testre írt karakterek és az erőszak performatív gesztusai egy komplex kulturális nyelv részeiként jelennek meg. A sorozat apropóján a két alkotóval a pankráció hazai történetéről, technikai sajátosságairól és arról beszélgettünk, miként válhat egy sokáig félreértett műfaj a kortárs vizuális gondolkodás releváns terepévé.
