1840. augusztus 29-én mutatta be egy fiatal, 31 éves mérnök, matematikus, MTA tag, Vállas Antal az első két magyar dagerrotípiát, azaz fotót a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén, és ismertette magát az eljárást is. E nap tiszteletére kezdeményezte a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) a Magyar Fotográfia Napjának ünneplését, amelyet 2003 óta megünneplünk.
Az esemény súlyát akkor tudjuk igazán felmérni, ha felidézzük a fotográfia kezdetének időpontját, 1839. augusztus 19-ét, Daguerre találmányának bemutatását az akadémián. A magyarok, azaz Vállas igen gyorsan reagáltak a később világot felforgató, új távlatokat nyitó eseményre, találmányra. Az időzítés is majdnem hibátlan, hiszen mindössze 1 évvel és 10 nappal később sikerült prezentálni az első magyar képeket, amelyek azonban sajnos nem maradtak ránk. A beszámolóból tudjuk, hogy a budai várat és a Dunát ábrázolták a fotók. A gyűlésen Vállas a képkészítési módot is megpróbálta élőben bemutatni, hiszen a fotográfiának éppen ez az egyik lényege, a pillanat, látvány azonnali és gyors megragadása, rögzítése, azonban a borús idő miatt akkor ez nem sikerült: „Növekedvén a ború, s így szerencsésebb próbához nem lehetvén reménység, a tagok immár az academiai terembe mentek által a folyó dolgok folytatására, mellyeknek nagy száma miatt a kísérlet e gyűlés folyamata alatt többé nem ismételtetett.” (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. Ötödik kötet 1838-1840. Buda, 1842.)
