Cyril Conolly, a svájci Camera lap szerkesztője ezt írta róla 1972-ben:
„Tőle megkapjuk mindazt, amit egy fotográfustól várhatunk. Kíváncsiságot, szellemességet, ügyességet, objektivitást, fantáziát, technikai tudást és a szigorúságot a válogatásban.”
Közel fél évszázadon át tartó karrierje mellett Bill Brandt a fotográfia több fő műfajának is mestere volt. Éppoly jártas volt riportfényképezés, portrékészítés területén, mint az akt- és tájfotózás világában. Első pillantásra Brandt műfajválasztásai összefüggéstelennek tűnhetnek, de karrierjének teljes elemzése során egy közös téma mindig előtérbe került, az, amit Sigmund Freud pszichológus és Eugenio Trías filozófus „baljóslatúnak” nevezett.
A Thames and Hudson gondozásában megjelent 292 oldalas monográfia 200 fényképpel illusztrálja Brandt életútját, melyben az akt-, táj- és portréképek mellett a korai munkái is helyet kaptak. Az album előszavát Nyugtalanító szépség címmel Ramón Esparza, független kurátor az Universidad del País Vasco audiovizuális kommunikáció és elmélet professzora írta, de a könyvben Bill Brandt életművének specialistája, Maud de la Forterie gondolatait is megismerhetjük, aki doktori tanulmányait a Sorbonne-on végezte el. Az albumban egy rövid esszét is találhatunk, ahol Brandt és a piktorializmus kapcsolatát elemzi Nigel Warburton filozófus és író, és igazi kuriózumként Brandt művészi hitvallása is olvasható a 2020 októberében megjelent kötetben.
