A Thames & Hudson gondozásában megjelenő munka nem csupán egy újabb katalógus a kollázs történetéről. Rogers a V&A archívumának mélyére ásva mutatja be, hogy a viktoriánus kor albumkészítő hölgyei, a dadaista fenegyerekek és a kortárs digitális alkotók között feszülő ív sokkal szervesebb, mint azt eddigi ismereteink sugallták. A kötet központi pillére a „femmage” fogalma: az a szemléletmód, amely a hagyományosan női, háztartási keretek közé szorított kézművességet – hímzést, foltvarrást és papírkivágást – politikai fegyverré kovácsolja. Rogers értelmezésében a vágás önrendelkezési aktus, amely lehetőséget nyit arra, hogy az alkotó a világ ellentmondásos és gyakran egymásnak feszülő darabkáiból saját integritást teremtsen.
A könyv dramaturgiája végigvezeti az olvasót a műfaj alakulásán. A 19. századi családi albumok intimitásától indulva jutunk el Hannah Höch maró társadalomkritikájáig vagy Dora Maar szürrealista vízióiig. Rogers nem elégszik meg a formai elemzéssel; a fejezetek olyan kulcsfigurák életművébe nyújtanak betekintést, mint Lorna Simpson, Mickalene Thomas vagy Wangechi Mutu. Ezek a pályaképek rávilágítanak, hogy a töredékesség nem a hiány jele, inkább a komplexitásé – ezek az egyéni sorsok és a társadalmi feszültségek, amelyeket magukba foglalnak, csak ezen a széttördelt, majd újraalkotott felületen válnak valóban láthatóvá.
