Ahol állunk – Megjegyzések Gyenis Tibor You are here könyve kapcsán

Gyenis Tibor You are here című, a Magyar Fotográfiai Múzeum kortárs sorozatában megjelent könyvét 2020 novemberében mutatták be a Mai Manó Házban. A tokba csúsztatható, kemény fedeles kötet első ránézésre reprezentatív albumnak, sőt egy kurátori válogatásban készült, a művész fotómunkáiból, kronologikusan rendezett retrospektív kiállítás katalógusaként, szinte maga is műtárgynak hat. Alaposabban szemügyre véve azonban feltárulnak azok a vonásai, amelyek a koncepcionálisan felépített fotókönyv jellegzetességeihez – a képek által kirajzolt narratíva meglétéhez – közelítik a tekintélyes kötetet, és ezt erősíti a szöveg háttérbe szorulása is a képek javára. A könyv egyetlen szövege, egy kifejezetten ebből az alkalomból íródott rövid novella, Garaczi Lászlótól származik. Művészettörténeti, „eligazító” jellegű szöveg ezúttal nem szerepel a könyvben, az értelmezést az olvasó személyes részvételére, jelenlétére bízzák. A magyarázat erre bizonyára az, hogy Gyenis Tibor munkáiról gazdag és elérhető szakirodalom áll rendelkezésre, de az olvasó mégis kissé magára hagyva – a könyvben szereplő képek által keltett percepcionális zavarral összhangban – érezheti magát, miközben igyekszik követni, vagy megfejteni a képekből építkező narratívát és a könyv dramaturgiáját.  A képeknek tágas teret hagyó szerkesztés nagy mozgásteret biztosít az olvasónak is, amelyben a képek nem interferálnak egymással. Mindegyiknek egy-egy oldalpár van szentelve, egész oldalas reprodukciókkal, néhol hozzájuk tartozó kisméretű kísérő képekkel, a szemközti oldalon pedig a vonatkozó, elegánsan elrendezett címekkel, a művek elmélyült tanulmányozására késztetve az olvasót.

A könyvbemutatót eredetileg 2020 tavaszára tervezték, de azt a világjárvány miatt el kellett halasztani. Ezt fontos kiemelni, mert a művész 1999 és 2018 között készült alkotásaiból mintegy ötven darabot felvonultató kötet sajátos aktualitásra tett szert az elmúlt egy év globális-kollektív tapasztalatainak fényében. Az immár a mindennapjainkat átszövő disztópia a művekből kirajzolódó narratívák közül az egyik, amely visszanézve szinte profetikus jelleggel ruházza fel a könyvet. Ezt képviseli Garaczi írása is, amely a képek „posztapokaliptikus”, poszthumanista vonásaihoz – például a Feszített horizont, a Kő-, Szén-, és Fémvagyon, vagy a Tiszta haszon c. felvételek abszurd komorságához, de az Örökpanoráma iróniájához is – kapcsolódva, a klímakatasztrófára, fake news-ra és a kapitalizmus és a demokrácia törékeny egyensúlyát övező általános válságra reflektál, főszerepben a városba önként beköltöző flamingócsapatokkal. Ezt erősíti az a szerkesztői fogás is, hogy a szöveg után azonnal a 8 óra sorozat Terület c. darabjának felnagyított részlete következik.  A szemétté vált mindennapi tárgyakból, rongyokból, vödrökből, focilabdákból, autógumikból felépített kompozíció, konstruált kép kivágásának megváltoztatása egy katasztrófa sújtotta terület távlati képét vázolja fel rácsszerkezetbe rendezve, amely csak közeli vizsgálat után tárja fel valódi léptékét. Ez a fotó a percepció manipulálását kevésbé érvényesítve, eredeti formájában, majd a könyv vége felé megfaragott képként, „eltérítve” is szerepel (Állam), laza keretes szerkezetet hozva létre a könyv dramaturgiája számára. Maga a kötet címe és a címadó kép is újabb, szinte nosztalgikus jelentésrétegekkel gazdagodott az utóbbi hónapok során. Ez az elmaradt utazások, megváltozott utazási körülmények és lehetőségek kollektív tapasztalatát visszhangozza a turistatérképek jelkép- és nyelvhasználatának felidézésével, miközben önmagunk és a világ komplex relációjának tudatosításával erősíti az önreflexiót, a tér és idő általi meghatározottságunk problémáját, és egyúttal tudatosítja a néző pozícióját is a képek szemlélésekor. Az ember és természeti, illetve épített környezetének összefüggései, amelyek önmagukban is alapos önvizsgálat eszközei lehetnek, a tavalyi év során szintén különleges jelentőséget nyertek, és egyúttal igazolják Gyenis egyre inkább a posztantropocén és a poszthumanizmus terrénuma felé haladó média- és technológiakritikus szemléletének relevanciáját is.

A másik, könyv által kirajzolt és a pandémia következményeként „ráragadt” jelentésektől még mentes, „eredeti” narratíva a – Pécsi Műhely egykori tájbeavatkozásainak logikájával, sőt, Jan Dibbets perspektívakorrekcióival rokon – geometrikus formálás- és gondolkodásmód. A neo-geo kritikus szemlélete felé elmozdulva, a kissé „piszkos”, csináld-magad geometria/mesterséges tárgy és képi elem, valamint a táj, a természet kombinálásából és ütköztetéséből születő képterekben az ember nélküli, de emberi beavatkozást rögzítő „in situ”^[1] táj a főszereplő. A fotókon és fotó-tárgyakon az emberi jelenlét elenyésző, és a Gyenis korai munkáit annyira meghatározó „gendertudatos” testszemlélet klasszikus példái sem szerepelnek a válogatásban. Viszont helyet kaptak a hazai neokonceptualizmus olyan emblematikus sorozatai, mint a (művészi) munkára és a fogyasztói társadalom tárgyhasználatára, „látványvilágára” koncentráló Részletek a tíz felesleges gesztusból, a 8 óra, vagy a Hobbigénsebészeti példatár, illetve a Vidéki kirándulás. Szerepelnek a Gyenis munkáit jellemző dekonstrukciót fizikai-mechanikai formában is érvényesítő, az utóbbi évtized második felében készült faragott képek, amelyek a művész munkáiban központi szerepet betöltő analóg-digitális képalkotás dichotómiáját újabb csavarral zavarják meg. A kötetbe bekerült legfrissebb felvételek a Fenntartható fejlődés minimális, de radikális táji beavatkozásokkal készült szériájából származnak. Ebből a szempontból a könyv „mottója” mégis a kötet elejére került Ilonka néni a tiszta formák kompozíciójával álmodott című fotográfia, amely a malevicsi tiszta geometria transzcendens dimenzióját kapcsolja össze a hétköznapokkal, sőt, a magyar vidék mindennapi valóságával.  A Gyenis műveit jellemző abszurd és egyúttal empatikus humor ilyen példái sajátosan alakult aktualitásként a jelenlegi helyzetünkre is távlatot nyitnak, és önkéntelenül is reflexív utazássá teszi a könyv „olvasását”.

Gyenis Tibor: You are here, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2019.
Szöveg: Garaczi László.
Szerkesztette: Baki Péter.
Fordítás: Andrew Gane.
Borító és könyvterv: Gerhes Gábor.

A fotóalbum képeiből Galéria rovatunkban találsz egy válogatást.