„Az ember nem akkor fényképez, amikor exponál.” – Válogatás Balla Demeter (1931–2017) budapesti képeiből

Balla Demeter 1931. május 4-én született a Szentes környéki tanyavilágban. Tanulmányait Szentesen kezdte, Kunszentmártonban folytatta és Budapesten fejezte be. Elektroműszerész képzettséget szerzett, majd a budapesti Ikarus gyárban helyezkedett el. 1951-től készített fényképeket.

Fotográfiai tudását – úgy a gyakorlatit, mint az elméletit – öntevékenyen fejlesztette. Fotó- és képzőművészeti kiállításokra járt, szaktanfolyamra iratkozott be, előadásokat hallgatott. 1954-ben határozta el, hogy a fényképezést választja hivatásául. 1957-ben megszerezte a fényképész szakmunkás bizonyítványt, és még abban az évben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el.

Felvételeire hamar felfigyeltek, díjakat nyert, ettől kezdve rendszeresen publikált képeslapokban, könyvkiadóknál. 1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám magazintól ment nyugdíjba 1988-ban. Ettől kezdve kizárólag alkotó munkájának élt. Fotográfiai tevékenysége széleskörű műfaji sokféleséget mutat az ábrázolás teljes skáláján: arcképek, riportfotók, tájképek, csendéletek, aktok.

Balla Demeter 2017. november 5-én hunyt el.

"Azon nagyon keveseknek, akiknek módja nyílt betekintenie több százezres archívumába, megadatott, hogy tudják, lássák, mekkora kincs rejtezik ott a Pálya utcában. Hatvan év történelme, ismert, híres és hírhedt figurái, táj- és városképek, mindennapok, meztelen férfiak és nők, gyönyörű csendéletek. Olyan világot rejtenek azok az ezüstszemcsék a negatívok és a papírképek zselatinjába ágyazva, mely kétségtelenül volt, létezett, de abban a formájában már legfeljebb csak nyomaiban található fel. És értek ezalatt mindent, szinte mindent. Elbontott épületeket, kivágott fasorokat, elszállított szobrokat, utcán és grundokon játszó gyerekeket, lazán, ráérősen beszélgető felnőtteket, dugig tele strandokat, utcákon áramló tömeget, egykor volt politikusokat, szóval szinte mindent. Nézve a képeket, eszembe jutnak azok a helyzetek, azok az emberi kapcsolatok, viszonylatok, melyekben éltem, éltünk, okostelefon és számítógép nélkül, de emlékeim szerint sokkal emberibben és talán bensőnkben szabadabban is. És ez nem nosztalgia kérem, hanem a sokat élt és sokat látott ember véleménye." – írta Kincses Károly a Városháza Kiadó Csak képek albumsorozatának részeként 2018-ban megjelent könyv előszavában.