„A fényképezőgép az én választott fegyverem.” – Virtuális kiállításon láthatók Gordon Parks fotói
21 • 12 • 21Gyöngyösi Eszter
Homeward to the Prairie I Come (Hazafelé a prérire, ahonnan jövök) címmel nyílt virtuális kiállítás Gordon Parks fotográfiáiból, a Marianna Kistler Beach Művészeti Múzeum jóvoltából.
A kiállításon olyan képek láthatók, amelyeket Parks 1973-ban adományozott a Kansas State Egyetemnek. Ez volt az első alkalom, hogy a fotográfus egy közintézmény számára válogatott képeket. A címet Parks egyik verséből kölcsönözték, amelyet a Manhattan Mercury újság 100. évfordulójának alkalmából megjelent számában tettek közzé, és amely szülőföldjére való visszatérésére utal. Ekkorra Parks neve már nem csak fotóiról, de írásairól és zenéiről is ismert volt.
Parks – akinek munkássága sok szempontból úttörőnek számít – nagy hatást gyakorolt az amerikai társadalomra. 1912-ben született Kansasben, 15 testvér közül a legfiatalabbként, alig 15 évesen, édesanyja halálát követően az utcán találta magát. A következő tíz évben különböző városokban élt, dolgozott vasúti hordárként, buszsofőrként, félprofi kosárlabdázóként és zongorázott bordélyházban is, mielőtt rátalált volna a fotográfiára. Testközelből tapasztalta az Amerikában jelen lévő rasszizmus szörnyűségeit: gyermekként látnia kellett, ahogy a barátait rendőrök ölik meg, és hallgatnia, ahogy azt mondják, hogy a fekete diákok nem elég okosak ahhoz, hogy bármire is vigyék az életben.
„Fényképezőgépet ragadtam, mert ez volt az én választott fegyverem azon dolgok ellen, amiket a legjobban gyűlöltem az egész világon: a rasszizmus, az intolerancia, a szegénység ellen. Könnyen foghattam volna pisztolyt vagy kést, mint sok gyerekkori barátom tette… többségüket meggyilkolták vagy börtönbe zárták, de én nem ezt az utat választottam. Úgy éreztem, hogy valahogy le tudom gyűrni ezeket, ha csinálok valami magával ragadót, amiről az emberek felismernek, és így egy teljesen más életet teremthetek magamnak. Ez be is igazolódott.”
A sok „első” közül, ami Parks nevéhez köthető, az egyik legfontosabb, hogy a Life magazin első afroamerikai munkatársaként jelentős hatást gyakorolt az amerikai társadalom feketékről alkotott képére. Rendkívüli érzékenységgel és empátiával mutatta be képeinek alanyait, időt töltött velük, megismerte őket, gyakorlatilag az életük részévé vált. Ettől is olyan hitelesek a fotói. Sorozatai már az ’50-es években lehetőséget adtak arra, hogy az emberek szembesüljenek a szegénység vagy a függőség kriminalizálódása mögött meghúzódó összetett problémával. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy a közönség egy afroamerikai fotográfus objektívén keresztül pillanthatott be a feketék hétköznapjaiba. Ez a kontextusváltás pedig hozzájárult az 1960-as évek polgárjogi mozgalmának lendületéhez.
0103
A Marianna Kistler Beach Művészeti Múzeum szervezésében megvalósuló virtuális kiállítás látogatói néhány kattintással végigsétálhatnak a kiállítótérben, és a nyitóképernyőn elérhető funkciók azt is lehetővé teszik, hogy tematikus szekciókba rendezve nézzék meg az egyes képeket, valamint hozzáférjenek a kísérőszövegként szolgáló magyarázó és verses részekhez is.
Parks képei ma is aktuálisak, csakúgy, ahogy a problémák, amiket bemutatott. Erről, és képeinek hatásáról szól az HBO új dokumentumfilmje, a Fegyvere a kamera – Gordon Parks útja. A film végigvezet a fotográfus karrierjének fontosabb állomásain, hallhatunk a munkamódszeréről, és bepillanthatunk olyan híres sorozatok készülésének kulisszái mögé, amik Malcolm X-szel vagy Muhammad Alival készültek. Munkásságának máig befolyásoló erejéről pedig három, napjainkban aktív fotográfus (Devin Allen, LaToya Ruby Frazier és Jamel Shabazz) mesél.
