„Akárkit alakít, Cindy Shermanből csak egy van” – műelemzés a fotóművész korai korszakáról és jelenéről

A Phillips aukciósház április 6-i New York-i vásárán Cindy Sherman teljes karrierjén átívelő képekkel találkozhattak az érdeklődők, kezdve a fiatal pályakezdőként az alkotó színrelépésének pillanatától, egészen a 2012-es visszatekintést övező portréjáig. Az alábbi esszében – melynek magyar fordítása a Phillips aukciósház engedélyével kizárólag a Punkton olvasható – arról értekeznek, hogy Sherman munkásságának alanyai miként fonódnak össze egy korokon átívelő, kortárs kultúrát leíró elbeszéléssé.

Nem egészen egy évvel a Buffalo Megyei Főiskolából való ballagása után Cindy Sherman nekilátott a Murder Mystery (Gyilkossági Rejtély) című sorozatához, amelyhez későbbi munkáiban is rendszeresen visszatér. A sorozat három darabja elengedhetetlen az alkotó zseniális gyakorlatának megértéséhez. A Gyilkossági Rejtély című sorozat nyolcvan roppant körültekintően és odafigyeléssel megkomponált képből meséli el azt a történetet, amiből Sherman történetmesélési tehetsége is kitűnik. A rejtély kibontakozása során az alkotó 13 különböző szereplőt elevenít meg egymaga, és hagyja, hogy a gondosan megmunkált díszletek és kosztümök élettel töltsék meg a drámai elbeszélést.

Sherman története szabadon használja a film noir keretrendszerét: rabul ejtett szenvedély, őrjöngő bosszú és egy rejtélyes gyilkosság egy meg nem nevezett film forgatási helyszínén. A történet gerincét a Főszereplő és a Színésznő közötti titkos viszony adja. Az együttlétükre azonban hamar fény derül, és lassan mindenki belekeveredik, legyen szó az élettársukról, a film rendezőjéről, a főszereplő gyerekeiről, a bejárónőről vagy a hentesről, egészen a véres gyilkosságot felderíteni hívatott nyomozóig. A sajtó munkatársai olykor szórakoztató felütésekkel adnak feloldozást a történet feszességére. Sherman odaadó és alapos játékában eleveníti meg a szereplők egyéniségét, miközben tanúbizonyságot ad azon képességéről, hogy bármilyen szerepet képes magáévá tenni.

A Sherman által összeállított forgatókönyvből kiderül, hogy minden szereplő helye és közelsége mögött gondosan kimunkált gondolatiság áll. Az utómunkát a kép előhívása, kivágása és az adott jelenetben való elhelyezése jelentette. Mikor aztán minden jelenet elkészült, a kiállítás egy háromdimenziós tér élményét adta az érdeklődőknek. Sherman alapos jegyzeteket is készített a Gyilkossági Rejtély mögötti konceptuális munkáról is. A gyűjteményben található három kép leírása például így szól:

8. jelenet: Az ajtó felé haladva, a Rendező (a) éppen útmutatást ad a Színésznőnek (b). A túloldalon a sajtó munkatársai várják őket.
10. jelenet: Az előtérben a Hármas számú újságíró (a) és a Rendező (b). A Színésznő (d) kajánul pózol.
11. jelenet: Egyedül a Hármas számú újságíró (a) és a Rendező (b). A Rendező gyanúsnak tűnik.

A jelenetsorban a fellengzős Rendező, a femme fatale Színésznő és a sajtó három munkatársa szerepel. A történet alapján a Színésznő épp túl van egy, a Főszereplővel forgatott jeleneten, amit a Rendező hirtelen közbenjárása szakított félbe. Beszédes, hogy miként karolja magához a Rendező a Színésznőt a 8. jelenetben, miközben a sajtó kint várakozik, hogy végre megörökíthesse a film szereplőit. A 10. jelenetben már mind a ketten a sajtósok szoros ölelésében vannak, miközben a Rendező épp munkásságát fényezi, a Színésznő kötelessége tudatában pózol a sajtó munkatársainak. A 11. jelenetben az újságíró éppen interjút vesz fel a Rendezővel, aki láthatóan nem fogy ki a mondandóból, ha önmagáról kell ömlengenie. A felszínen tisztán kirajzolódik a fő történet, miközben alatta ott bújik a rengeteg mellékszál: vajon a Rendező a Főszereplő iránt érzett féltékenységéből vetett véget idejekorán a forgatásnak? Miféle botrányokra próbálnak fényt deríteni a sajtó munkatársai? A Sherman munkájában megjelenő és megbúvó történetszálak kusza keveréke nyújtja a Gyilkossági Rejtély élményét és az alkotó későbbi munkájának alapját. A Gyilkossági Rejtély sorozatát követően az alkotó egyetlen képbe sűríti ezeket a narratív elemeket az Untitled Film Stills sorozatában.

Ezt támasztja alá az Untitled Film Still #34, amiben ismét feltűnik az alkotó érdeklődése a csábító nő archetípusa iránt. A lenge férfiingben felvett provokatív póztól, a bevetetlen ágyon keresztül és a sokat forgatott romantikus ponyvaregényig Sherman minden aprósággal kontextusba helyezi a képek szereplőit. „Ezek a nők harcolnak valamivel, ami nem tudom micsoda,” jegyzi meg az alkotó, „Az öltözékük mindig bizonyos kinézettel ruházzák fel őket, de aztán észreveszed az arckifejezésüket, és akármennyire apró a jel mégis látszik, hogy talán ezek a szereplők nem feltétlenül merülnek ki abban, amit a ruháikkal közvetítenek a külvilág felé. […] Bizonyosra veszem, hogy ezek a szereplők rákérdeznek valami másra is.”

Cindy Sherman 2016-ban mutatta be első új munkáját a 2012-es New York-i The Museum of Modern Art-ban rendezett retrospektívja óta. Az Untitled #580 hűen képviseli helyét a gyűjteményben. A húsz színésznőről készített portrén látszik, hogy miközben az idő eljárt felettük, személyük cseppet sem lett távolságtartóbb a kamerával szemben. A kirívó öltözékekben divatos képeken pózoló színésznők a mai napig bárhol megállják a helyüket. Sherman látszólag kifogyhatatlan az általa megjelenített szereplőkből, így a csábító színésznőkhöz való visszatérés egyértelművé teszi, hogy ők a karrierjének meghatározó alakjai. A nőkről alkotott társadalmi kép, az idő múlása, a folyamatosan újabb és fiatalabb lányokat fürkésző rivaldafény – különösen az objektíven keresztül – mind Sherman egyedi kézjegyéhez tartoznak.

Amennyiben az Untitled Film Stills (Cím nélküli állóképek) sorozat képei a női archetípusok mögötti történetről mesélnek, Sherman legutóbbi munkája az archetípusok mögötti színésznőkről szól, egészen pontosan azokról, akikre már nem osztanak szerepet. A sorozat nem próbál gúnyt űzni azokból, akik felett látszólag elmúlt az idő. A művekhez kapcsolódó kiadvány Betsy Berne által jegyzet bevezetőjében úgy fogalmaz, hogy „itt nincs irónia, se karikatúra.” Ehelyett a sorozat egy merész szembenézés a korral, iparral és kultúrával, ami rendszerint kilökte magából azokat, akikre már nem volt szüksége. A Sherman szemén keresztül megelevenedett alakok nem hagyják, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket. Lehet, hogy Sherman felett is eljárt az idő, de az eltökéltsége és spiritusza vele maradt, és ezek azok a tulajdonságok, amit a mai napig hatalmas szakértelemmel ki is használ.

A Gyilkossági Rejtély 10. jelenetének színésznőjéhez visszakanyarodva látjuk, hogy milyen kényelmetlen számára a helyzet, amibe belekényszerítették. A tekintete a távolba mered, miközben a sajtósok objektívjei falják fel a testét. Mintha a Színésznő csupán egy csinos ruhába bújtatott üres vászon lenne, amelyre a lesifotósok a nyálukat folyathatják. Ezzel szemben az Untitled #580 képen szereplő nők tekintetéből a magabiztosság sugárzik. Ha az objektív nincsen rá fixálódva, akkor szóra se méltat. És mennyivel erősebbnek hat ezáltal! Negyven év és rengeteg gardróbváltozás elmúltával a képek mögött megmarad a hamisíthatatlan igazság: Akárkit alakít, Cindy Shermanből csak egy van.