„Nemcsak a világ változott meg, hanem a fotózás értelme is” – Válogatás Frank Horvat képeiből

Ahogy arról korábbi cikkünkben már írtunk, az idei, 2022-es Photo Londont május 12–15. között rendezték meg a Somerset House-ban. A nemzetközi fotográfiai vásár kiemelt kiállítása volt – a Master of Photography mellett – a Frank Horvatnak szentelt tárlat, melyet a fotográfus lánya, archívumának kezelője, Fiammetta Horvat rendezett.

Az apai ágon magyar származású Horvat 1928-ban született Abbáziában, ahonnan a második világháború kirobbanásakor családjával menekülni kényszerültek. Gyerekként és kiskamasz korában szégyenlős, de élelmes fiú volt: a pénzből, melyet bélyeggyűjteménye eladásából szerzett), megvásárolta első fényképezőgépét, így szóba elegyedhetett a lányokkal, akik felkeltették az érdeklődését.

A nők egész karrierje során központi szerepet kaptak a képein, ezt a mostani, londoni kiállítás is alátámasztja, amely a fotográfus vezető magazinok számára készített divatfotóira, és Párizs éjszakai életét bemutató munkáira összpontosít.

Mielőtt 1955-ben, 27 évesen Franciaországban letelepedett, már több helyen is élt: Svájcban, Olaszországban, Angliában, de Pakisztánban és Indiában is járt. Igazi kozmopolita volt, öt nyelven beszélt, szívesen kísérletezett a fényképezőgéppel, egyike volt azoknak, akiknek sikerült természetességet és spontaneitást csempészni a divatmagazinok maníros világába.

Modelljeit a stúdiók steril világából az utca forgatagába vitte, így készültek az olyan híres képei, mint például a Monique Dutto at métro exit, ami a Le Jardin des Modes-nak készült egy forgalmas metrólejáró lépcsőjén, vagy az elegáns esküvői ruhát egy buszon bemutató Párizsban készült fotója.

Horvat Párizs, London és New York között ingázott és neves magazinoknak dolgozott: többek között a Life-nak, az Elle-nek, a Glamournak, a Le Jardin des Modes-nak, a Vogue-nak, illetve a Harper’s Bazaarnak.

A francia főváros éjszakai életét bemutató sorozatáról egy Guardian cikkben olvashatunk. Az 1950-es években Robert Doisneau és az úgynevezett humanista fotográfusok erősen romantizálták Párizst, aminek a valóságban volt egy másik, kevésbé ismert arca is. A képek elkészítésére egy New York-i ügynökség bízta meg Horvatot, hogy azok majd egy férfimagazin oldalain szerepeljenek. Miután órákon keresztül eredménytelenül barangolt a Place Pigalle-on, hajnali kettő körül rátalált a Le Sphinx nevű sztriptízbárra, ahová busás borravaló ellenében beengedték. Körülbelül negyedóra elteltével távozni kényszerült, addigra viszont meglehetősen sok, öt tekercsnyi fényképet készített.