A táj megtapasztalásának lehetősége Henri Cartier-Bresson kiállításán

Henri Cartier-Bresson (1908–2004) élete vége felé válogatta össze a L'experience du paysage című sorozat darabjait. A képek az 1930-as és 1990-es évek között készültek Európában, Ázsiában és Amerikában. A tájkép nem csupán egyszerű háttér az emberek megfigyeléséhez, Cartier-Bresson alkotásában a táj önálló téma – egy tájképbe oltott konstrukció – legyen az természetes vagy városi környezet.

Cartier-Bresson rajzolással és festészettel kezdte a pályafutását. Korán, még André Lhote műtermében megtanulta az Académie de Platon mottóját, melyet később a fényképezésre is alkalmazott: „Senki sem léphet be, aki nem ismeri a geometriát.” Cartier-Bresson számos művészt inspiráló munkásságát a kompozíció, a síkok szembeállítása, az arányosság tisztelete és a formák közötti egyensúlyra való törekvés jellemzi.

Ellentétben a natúr, „feldolgozatlan” természetképpel, a tájkép fogalma egy szubjektumhoz, egy bizonyos nézőponttal rendelkező megfigyelőhöz viszonyul. Ilyen nézőpontból kiindulva, a valóság összetevői mentén találta meg Cartier-Bresson is a maga poétikáját és az élvezetet. A tájak nem csupán a témát körbevevő keretek, hanem inkább emberi figurákkal kölcsönhatásba lépő, időtlennek tűnő minták. Cartier-Bresson nem sokkal a 2004-ben bekövetkezett halála előtt döntött úgy, hogy ezekből a tájképekből készít képválogatást – annak ellenére, hogy már az 1970-es évek eleje óta felhagyott a fotózással és csak rajzolással foglalkozott. Ezek a fényképek olyasféle táj-élményéről tanúskodnak, mely a rajzoláshoz hasonló módon meditatív.