Bár Ergy Landau a 20. század elejének egyik elismert fotográfusa volt, és több mint harminc éven át vett részt jelentős fotókiállításokon – emellett számos publikációt jelentetett meg népszerű fotómagazinokban és fotográfiai könyvekben, ismeretterjesztő kötetekben – azonban napjainkban munkássága ismeretlen a nagyközönség számára. Landau fiatal kora ellenére már az 1910-es évek végén Budapesten tagja volt a magyarországi művészeti köröknek, itt kezdődött barátsága Moholy-Nagy Lászlóval, melyről egy hamarosan megjelenő cikkünkben részletesen is foglalkozunk.
Pályáját portréfotográfusként kezdte, majd később gyermekportrék és a női aktok kerültek művészi látásmódja középpontjába. 1933-ban csatlakozott a Rapho fotóügynökséghez, későbbi utazásairól (Mongólia, Kína) több könyvet is megjelentetett, és több, gyerekeknek szóló könyvnek is készített illusztrációkat. Párizsi műtermében Nora Dumas és Ylla asszisztensként dolgozott, de az emigráns magyar művészek közül közeli barátságban volt Brassaïval és André Kertésszel is. 1965-ben egy közúti balesetben súlyosan megsérült, ezután már nem tudott dolgozni. Ergy Landau 1967-ben hunyt el párizsi otthonában.
A kiállításhoz készült egy 176 oldalas monográfia Landau életéről és munkásságról, Ergy Landau, une vie de photographe címmel, amely egy innovatív kutatás eredménye, amelyhez Landau személyes archívumát dolgozták fel. A kiállítás mellett több kapcsolódó program is megrendezésre kerül. Az Ergy Landau Társaság egy emlékplakettet fog elhelyezni az egykori Landau műterem épületének a falán, a Rue Scheffer utcában. Landau sírját is felújították, ami nagyon rossz állapotban volt a Bagneux-i temető zsidó parcellájában.
