Fotótörténet – David Chim Seymour: Tereska (1948)
22 • 11 • 13Gáspár Balázs
David Chim Seymour 1948-ban Tereskáról készített képét milliók látták az elmúlt közel hetvenöt év során. Az ikonikus alkotás eredeti nagyítása most az egyik legfontosabb fotóvásáron, a Paris Photón is kiállításra kerül a CLAIRbyKahn Galéria jóvoltából.
0103
Fotó: David Seymour: Tereska, 1948, Vintage silver gelatin print, 30 x 40cm, David Seymour / Magnum Photos, courtesy °CLAIRbyKahn Gallery
1948 tavaszán Chim megbízást kapott az újonnan alapított UNICEF-től, hogy készítsen riportot annak a 13 millió gyermeknek a sorsáról Európában, akik a háború után otthon nélkül, árván maradtak, és kövesse nyomon azokat a változásokat, amelyek a szervezet által nyújtott segítség – szállás, étel, ruhák, oltások – formájában valósultak meg. A küldetés rövid idő alatt a fotóriporter szenvedélyévé vált. A fotográfus 1948 tavaszától őszéig öt európai országban; Ausztriában, Görögországban, Olaszországban, Magyarországon és Lengyelországban járt, 257 tekercset használt el a Rolleiflex és Leica fényképezőgépével, miközben az eredeti megállapodás szerinti pénznek csak a töredékét fogadta el. Miután teljesítette a megbízást, kiválasztotta a képeket a készülő könyvéhez, amely az ő előszavával és ötvenkét fényképével jelent meg 1949-ben az UNESCO gondozásában Európa gyermekei címmel, ebben azonban nem szerepelt a Tereskáról készített fénykép.
A képet először az 1948. december 27-i LIFE magazinban publikálták, ahol a képhez tartozó aláírásban ezt olvashatjuk:
„A gyermekek sebei nem mind külsők. Azok, amelyek az elmében keletkeztek az évek csapásai által, évekbe telnek, mire begyógyulnak. Egy varsói intézményben, amely Európa több ezer ››zavart‹‹ gyermekének egy részével foglalkozik, egy Tereska nevű lengyel lányt megkértek, hogy rajzolja le az otthonát. Ez a szörnyű firkálmány az, amit rajzolt.”
A fotó 1949 februárjában az UNESCO újságjának címlapján is megjelent a következő szöveggel:
„Tereskát – aki egy olyan újonnan nyitott varsói iskolába járt, amelyet a háborúban megsérült gyermekeknek hoztak létre – arra kérték, hogy rajzolja le a házukat, illetve a családját. Ő ezeket az egymásba kavarodó, zavarba ejtően irracionális krikszkrakszot készítette válaszul. Vajon mi az, amit láthat, amikor a tanárai erre a feladatra kérik? Talán a borzalmak emlékeit és a romok valóságát? Lehetséges, hogy ezek a krikszkrakszok a kivetülései egy gyökerestül felforgatott életnek, az összeomlás és a káosz nyomai, amelyeken egész Európának át kellett esnie?”
A fotót 1955-ben Edward Steichen beválogatta a legendás Az ember családja című kiállításra. Az évek, évtizedek alatt a fénykép, amelyen Tereska lerajzolja otthonát, sok mindenkit lenyűgözött, és a második világháború egyik jelképe lett.
Chim leírása szerint a képen egy szellemileg visszamaradott és pszichológiailag traumatizált gyermekek számára fenntartott iskolában Tereska, aki akkoriban hét vagy nyolcéves lehetett, egy iskolatábla előtt áll. Ahogy a fotográfus kontaktmásolataiból látható, egy, a táblára feltűzött papíron, a tanár által kiadott feladat az volt, hogy „to jest dom”, vagyis „ez az otthon”. Chim más gyermekeket is lefényképezett, akik ugyanazt a feladatot kapták: rajzolják le az otthonukat a táblára. Egyikük tekintete sem tűnik annyira meggyötörtnek és zavarodottnak, mint Tereskáé, aki a krétával csak kusza, összevissza vonalakat tudott firkálni. Két, némiképp eltérő portré készült róla, miközben a táblára rajzolt, és olyan fotó is van, amikor egyszerűen csak áll a tábla előtt. Hogy ki volt Tereska, majdnem hetven évig rejtély maradt.
0103
Fotó: Tereska fényképe a The Children of Europe: a UNESCO photo story című cikkben.
0103
Fotó: Chim portréja a CLAIRbyKahn Galéria standján, Paris Photo, 2022. november
Gregor Siebenkotten, a Tereska Alapítvány igazgatója – amely egy hátrányos helyzetű gyermekeket segítő szervezet – alapos kutatást indított el Patryk Grażewicz, kutató és Aneta Wawrzyńczak, emberjogi aktivista és újságíró segítségével Tereska személyével kapcsolatban, akiknek Matthew Murphy, a Magnum New York-i irodájának szerkesztője és Carole Naggar, fotótörténész segített, ők adtak információkat Chim életéről, történetéről.
Chim 1948 szeptemberében érkezett meg Lengyelországba, szülőhazájába, küldetésének utolsó állomására – itt jutott tudomására, hogy szüleit és családja nagy részét meggyilkolták a nácik. Először Otwockba utazott, negyven kilométerre a fővárostól, ahol gyermekkorának nyarait töltötte, majd visszament Varsóba, ahol a zsidó gettó romjait és a Stawki utcán lévő gyerekeket fotózta, akik hazafelé sétáltak az iskolájukból, az egyik olyan épületből, amelyet nem romboltak le a varsói bombázások alatt.
Ezután következett Tereska iskolája, mely ma már nem a sajátos nevelési igénnyel rendelkező gyermekek számára fenntartott intézmény, hanem a 177-es számú általános iskola a Tarczynska utcában, a Stara Ochota körzetben. Az intézmény archívumában a kutatók hozzáférhettek az 1948 és 1957 közötti évek dokumentumaihoz. Három lehetséges Tereskát azonosítottak az 1948-as iskolai évből. Az egyikük túl idős volt ahhoz, hogy a képen látható lány legyen, tizenkét vagy tizenhárom éves volt. Amikor a kutatók egy családi képet láttak a másik Tereskáról, nyilvánvaló volt, hogy ő sem az. A harmadik Tereska hét vagy nyolcéves volt, amely egyezett a képpel, és egy év után elhagyta az iskolát. A kutatók megtalálták a testvérét és a sógornőjét, így össze tudták rakni életének néhány elemét.
Teresa Andwentowska katolikus családból származott. Jan Klemens két lányának egyike volt, az apa a lengyel ellenállás aktivistájaként tevékenykedett. A varsói felkelés (1944. augusztus – október) alatt a Gestapo varsói főhadiszállásán és börtönében durván megverték. Közben Tereska anyja, Franciszka mindent megtett annak érdekében, hogy a család valahogy meg tudjon élni. Varsó bombázása alatt Tereska otthonát is lerombolták, nagyanyját valószínűleg ukrán katonák lőtték le, akik segítettek a németeknek leverni a varsói felkelést. Tereska agykárosodást is szenvedett, amikor egy felrobbanó gránát egy darabja eltalálta. A bombázások után Varsóból menekülve a négyéves kislány és a tizennégy éves testvére, Jadwiga, három héten keresztül próbált elérni egy Varsótól hatvanöt kilométerre lévő faluhoz – gyalog, egy háborútól sújtott országban, miközben folyamatosan éheztek. Ezek a traumatikus élmények és a kielégíthetetlen éhség érzése a fizikai és mentális állapotának romlását eredményezték. Az 1954–55-ös iskolai évben elmegyógyintézetbe kellett küldeni Świeciébe (háromszáz kilométerre a fővárostól). Tereska kisgyermekkorától kezdve szeretett rajzolni, főleg virágokat és állatokat. Serdülőként cigaretta- és alkoholfüggő lett, és erőszakossá vált. Az 1960-as évek közepétől a Varsótól nem messze lévő Tworki Elmegyógyintézetben töltötte életét. Az egyetlen dolog, amely bármit is jelentett számára, a cigaretta, az étel, és a rajzai voltak.
Teresa Adwentowska 1978-ban hunyt el a Tworki Elmegyógyintézetben. Mintha beleragadt volna az általa rajzolt krétavonalak összekuszált hálójába, számára megállt az idő: Tereska fejében a háború sosem ért véget.
