Ez a Juhan Kuus: Közvetlen történelem kiállítás hat legfontosabb képe
22 • 12 • 29Punkt
A Közvetlen történelem. Juhan Kuus életműve című kiállítás január 15-ig látogatható a Mai Manó Házban. Hat kulcsképet mutatunk be a tárlat közel százötven munkája közül, amelyek mentén jobban megérthető a lázadó és nem mindennapi munkamódszerrel dolgozó dél-afrikai fotóriporter munkássága.
Juhan Kuus halála előtt nem sokkal, 2015. január 7-én Kristel Aimee Laurnak, a budapesti kiállítás társkurátorának írt levelében így fogalmazott erről a képről.
„A londoni könyvben szereplő képek azokról az afrikai vasutasokról készültek, akiket a bíróságon fényképeztem, amikor törvény elé állították őket, mert egy gyermek fenekét belenyomták a mozdonyuk kazánjába. A gyerek bűne az volt, hogy a vasúti mellékvágányokon szétszóródott szenet szedte fel, hogy a családja fűthesse az otthonukat és főzhessenek. Azt hiszem, ez 1974-ben történt. Soha nem voltam még olyan dühös, mint azon a napon a bíróságon, miután az anyát és a gyermeket bevittem a bíróság épületének egy üres szobájába, hogy lefényképezzem ennek a szörnyű kegyetlenségnek a bizonyítékát. Ezután gondoskodtam arról, hogy lefényképezzem ezeket a szemét disznókat is, megkockáztatva, hogy megtámadnak majd. (Ami rendszeresen megtörténik a bírósági ügyekről tudósító fotográfusokkal.) Az egész emberiségről alkotott képem megváltozott azon a napon, és még mindig olyan kérdéseket teszek fel, amelyekre nem tudok választ adni. Ahogy Hollingdale fogalmazott, Nietzsche átkozottul jól ismerte fel a betegséget, de gyenge orvos volt a probléma gyógyításában, és ezeket a jelenleg fennálló problémákat talán csak két-három évszázad múlva gyógyítja meg az emberek gondolkodása, akik egymásra hagyatkoznak és túllátnak saját érdekeiken.”
Kuus World Press Photo díjnyertes riportja a sowetói rendőrségi elit Repülő Osztaga – Dél-Afrika tekintélytparancsoló különítményét – mutatja be, amelyet a hárommillió lakosú város beérkező segélyhívásaira küldenek ki. A rendőri munka Sowetóban a legveszélyesebb Dél-Afrikában, a Repülő Osztag tagjainak mindig óvakodniuk kell a felfegyverzett Azaniai Népi Felszabadító (ANC) Hadsereg rajtaütéseitől. Kuus a Sipa Press megbízásából kísérte el a Repülő Osztag embereit éjszakai bevetéseikre Sowetóban, és képeiért harmadik helyezést ért el az 1992-es World Press Photo verseny Mindennapi élet kategóriájában.
1991 novemberében egy férfi öngyilkosságot kísérelt meg egy külvárosi rendőrőrsön, miután azt mondta a rendőröknek, hogy inkább meghal, mintsem, hogy újabb hat évre börtönbe kerüljön. A rendőrök erre kinevették. A férfi ezután könyörgött egy tisztnek, hogy adja oda neki a fegyverét, mire az átadta neki a szolgálati revolverét. A férfi meghúzta a ravaszt, de a fegyver nem volt megtöltve. A rendőrök ezután cigarettával kínálták az összetört férfit.
Ezekben az években, ha egy rab egyszer tetováltatta az arcát, úgy gondolták, hogy az lemondott a klasszikus társadalomba való visszailleszkedésről és beletörődött abba, hogy a börtön és az ottani bandák között éli le hátralevő életét. A képen látható kamasz – aki ígéretes famunkásnak tűnt – az arctetoválással szinte lehetetlenné tette, hogy a börtönből kikerülve munkát találjon.
Az ANC gyűlése a választások előtt, Orlando Stadion, Soweto, Mandela beszéde közben. A tömeg elragadtatva figyelte Mandelát, miközben egy rasszista táblán ez olvasható: „Halál a búrokra! Halál a farmerekre!”. Mandela keményen szólalt föl a politikai gyűléseken skandált „Halál a búrokra!” rigmussal kapcsolatban. A búrok Dél-Afrikában a feketék által használt többnyire rasszista felhangú kifejezés, amely farmert vagy fehér dél-afrikaiakat jelent és még máig használnak. Egy másik rasszista szó, amelyet szintén a feketék használnak, az umlungu – egy dél-afrikai zulu szó, amely fehér embert jelent, és eredetileg a tengerparton a part mentén összegyűlő fehér koszos, szutykos hab megnevezéséből származik.
A képen az látható, ahogyan az 1976-os sowetói zavargások elérték Fokvárost is. A rendőrség lelőtte a képen látható férfit, és a tömegből mintegy száz méterrel a képen kívülre vonszolták. A stratégiájuk az volt, hogy ne engedjék át az ellenségnek a sebesültet (vagy inkább: a halottat), mert ők csak tőkét kovácsolnának a helyzetből. Az újságok nem akarták közölni e felvételt. Juhan Kuus hazudott a hírszerkesztőnek, hogy a rendőrök mentették ki a férfit a tömegből, és végül a képet felhasználták. Az egyetlen panasz Pretoriából a kép felhasználásával kapcsolatban az volt, hogy a szerencsétlen férfit vonszoló rendőr szájában cigaretta látható.
Egy részlet a Sipa Press archívumából, a fotóriport kísérőszövege szerint:
„Miközben a feketék a szegregált oktatás eltörléséért tüntetnek, a St David's Marist Brothers College fekete és fehér gyerekeket oktat sikeresen egy nem-szegregált rendszerben. Ez a vallásos magániskola nyolcvan százalékban fehér és húsz százalékban fekete diákokat oktat a Johannesburgtól északra fekvő Inanda külvárosában. Az általános- és középiskolai képzés kifejezetten drága, ezért a legtöbb fekete gyermek számára megfizethetetlen, de akik mégis bekerülnek, azt tapasztalják, hogy a rasszizmust le lehet győzni, ha már fiatalkorban is küzdenek ellene. Azonban egy gazdag fehér család – aki egyik fekete dolgozójuk tehetséges fiát küldte a St David’s-be – elmondta, hogy néhány fekete diáknak nehézséget okozott a mindenütt jelenlévő apartheidhez való alkalmazkodás, miután elhagyták az iskolát, és visszatértek az elkülönülő fekete környezetükbe. Egy kivételesen tehetséges fekete osztályelnök diák, aki tagja volt a St David's vitacsapatának is, elhagyta az iskolát, és most egy kizárólag feketék számára fenntartott főiskolára iratkozott be Sowetóban.”
Közvetlen történelem. Juhan Kuus életműve
Mai Manó Ház
2022. október 19. – 2023. január 15.
Kurátorok: Toomas Järvet & Kristel Aimee Laur