Az ellentétek vonzzák egymást – Paul Strand: The Balance of Forces kiállításajánló

„Az ellentéteket az ellentétek gyógyítják” – tartja a mondás. Strand a fotó két nagy hagyományának örököse volt, amiket gyakran ellentétesnek mutatnak be. Megközelítése jellemzően formalista volt, ami a fotó művészeti kvalitásait igyekezett alátámasztani, a kompozíció, forma, arányok, fények mentén. Azonban emellett a társadalmi-politikai hozzáállása volt domináns, ami a fotót inkább a dokumentarizmus eszközének tekintette, amely politikai célokat szolgál. Ez a „kettősség” talán azzal is magyarázható, hogy Alfred Stieglitz és Lewis Hine – akik a két póluson helyezkedtek el művészetükkel mindketten – Strand mentorai voltak.

Egy mexikóvárosi utazással kezdődően (1932–1934), ahol kiállított és filmet is készített a mexikói kormány számára (The Revolts of Alvarado (Redes), majd Moszkvában folytatva (1935), megközelítése egyre inkább politikai jellegűvé vált. A Szovjetunióban töltött ideje alatt találkozott Szergej Eisensteinnel, ami szintén hatást gyakorolt rá. Ezután csatlakozott a Nykino csoporthoz, ahol olyan emberekkel volt körülvéve, mint Leo Hurwitz, Ralph Steiner és Lionel Berman. Két évvel később ő lett a Frontier Films, egy nonprofit oktatási filmszervezet elnöke, amely a Nykino egykori tagjaiból állt.

Strand politikai elkötelezettsége nemcsak a fotózáson keresztül jelent meg. Csatlakozott az amerikai Munkáspárthoz, és több mint húsz „Amerika-ellenesnek” minősített szervezettel dolgozott együtt a McCarthy-korszakban, ami végső soron ahhoz vezetett, hogy el kellett hagynia az Egyesült Államokat. Franciaországban, Orgevalban telepedett le, ahol 1976-ban bekövetkezett haláláig élt. Strand számos választását alkotói munkájában a politikai lelkiismeretén keresztül mérlegelte: a témaválasztást, az általa fényképezett helyeket, az írókat, akikkel együtt dolgozott, a könyveket, amiket munkásságának fő terjesztési eszközének tekintett.

Az elmúlt néhány évtizedben számos kiállításon Strand formalizmusára összpontosítottak. Semmiképpen sem kisebbítve ezt a perspektívát, a mostani projekt arra törekszik, hogy újra kontextualizálja Strandot, kiemelve politikai elkötelezettségének fontosságát. A formalista törekvések és a társadalmi hozzáállás, szolidaritás, a művészetében működő két erő itt egyensúlyba kerül a szervezők tervei szerint. Strand gyakran áll a 20. század legjelentősebb fotográfusai között, ami feltehetőleg azért van, mert tudta, hogyan teremtsen egyensúlyt a két pólus között.

A madridi gyűjtemény fotóin és a Manhatta című filmen kívül számos, a Pompidou által kölcsönözött fotót is megtekinthetnek a látogatók a kiállításon, amelynek kurátora Clément Chéroux. A kiállításon látható az 1921-ben készült Manhatta című film is, amit Starnd Charles Sheeler fotó- és festőművésszel közösen készített.