A mindennapi életben olyannyira hozzászoktunk a „férfitekintet” (male gaze) teremtette „sztenderdekhez”, hogy egy női akt csak kevesek rosszallását váltja ki. Például egy köztéri óriásposzteren. Egy múzeumban azonban szemrebbenés nélkül sétálunk el köztük (legalábbis itt Európában). Évszázadokon át treníroztak minket a képzőművészek: mára a női meztelenség mindenütt jelenlévő, banális. Na, de ha a férfi tekintete a férfi felé fordul, arra már mindenki felkapja a fejét. (Hogy ez kíváncsiságból vagy felháborodásból történik-e, az már egészen más kérdés.)
Az Egyesült Királyság 1857-ben tiltotta be az obszcén, pornográf kiadványok készítését és terjesztését, védelmezve Anglia, Wales és Írország erkölcsi egészségét. Aligha meglepő tehát, hogy a kiállított képek készítői és modelljei egyaránt ismeretlenek lehetnek: sok esetben a kamera minkét oldalán álnéven dolgoztak, vagy akár névtelenül.
A képek olykor a pin-up modellek világát idézik: a 20. század első felének fabrikált, férfiak megálmodta női (szex)ideálját. A kifejezetten falra szögezendő képek (innen a név: pin-up) queer megfelelőjét természetesen diszkréten kellett kezelni, ami alighanem még izgalmasabbá tette a jelenséget mind a terjesztők, mind a fogyasztók körében. A nemi szerveket épphogy elrejtő ruhadarabka (posing pouch) fontos szerepet játszott: kisebb „legitimáló” erővel bírt, így a teljes meztelenség hiányában vitatható volt a mű pornográf jellege. Nem elhanyagolható tény persze, hogy a széles körben terjesztett, postai úton is hozzáférhető képekről a címzett ezt akár le is kaparhatta. Elképzelhető, hogy ezek az évtizedek határozták meg a ma is uralkodó kisportolt, jól ápolt férfiideált, a kiadványok ugyanis sokszor a fitnesz és sport kategóriába ágyazva leltek fedezékre.
Mindenképp kiemelendő Keith Vaughan 1933-as Highgate Men’s Pond című kollázsalbuma: egy vitathatatlan óda a kultstátusszal bíró londoni strandon napozó fiatal férfiakhoz.
A camp rajongóinak kötelező, a férfitest hódolóinak ajánlott kiállítás 2023. június 11-ig látogatható. Az anonim alkotásokon túl John S. Barrington, Cecil Beaton, Guy Burch, Basil Clavering (Royale), Rotimi Fani-Kayode, Bill Green (Vince), David Gwinnutt, Paul Hawker, Angus McBean és Ajamu X munkái is láthatóak. A Hard Man is Good to Find! kurátora Alistair O’Neill, a Londoni Szépművészeti Egyetem (University of the Arts London) divattörténet és -elmélet professzora.
