Én vagyok a képen #3 – Tóth György: Emese (1995)
23 • 06 • 11Kéri Gáspár
Az ezredforduló előtti kortárs magyar fotográfia emblematikus darabja Tóth György 1995-ben készült Emese című portréja. A női test ábrázolásának esztétikáját is újraértelmező mű 2007-ben kortárs fotóért fizetett hazai rekordáron, 1,8 millió forintért kelt el a Kieselbach Galéria és Aukciósház árverésén. A Punkt most interjút készített az Én vagyok a képen videósorozatunk számára az egykori modellel, Török Emesével.
A sajtót annak idején bejáró, ezért nem pusztán szakmai körökben szenzációnak számító híren túl legalább ilyen fontos tény volt, hogy az Emese egy kópiája akkor már bő évtizede a Ludwig Múzeum gyűjteményét gazdagította, rávilágítva arra az 1990-es évekbeli tendenciára, hogy a fotográfia önálló művészeti médiumként végre Magyarországon is kezdi elfoglalni méltó helyét a közgyűjteményi szcénában. Az Emese legalább annyira határozottan reprezentálja Tóth György alkotói világát és esztétikai gondolkodásmódját, mint azt az időszakot és annak közvetlen előzményeit, amikor a mű megszületett.
A fotó médiuma szempontjából az irányított rontás esztétikája, a bemozdulásos életlenség, a multiexpozíció, vagy éppen az idő kiterjesztésének lehetősége és nyomhagyása a fényérzékeny emulzión mintegy száz éve, az avantgárddal érkezett el, ami együtt járt az emberi test ábrázolásának újraértelmezésével is. Elég Rainer Maria Rilke 1908-as verse, az Archaikus Apolló-torzó soraira gondolnunk, hiszen a hiány esztétikáját, vagy a mulandóságot új gondolati struktúrában felmutató költemény az avantgárd szellemiségének egészére, így a fotográfiára is hatással volt. Tóth György alkotói világa már a hetvenes évek Magyarországán bontakozott ki abban a tűrt vagy éppen tiltott ellenkulturális közegben, ami a fotó területén a szubjektív dokumentarizmusban, a konceptuális fotóban, valamint a képzőművészeti fotóhasználatban találta meg a maga alternatíváit.
Mindeközben Tóth vállaltan táplálkozott Andrej Tarkovszkij Rubljov-filmjéből, Diane Arbus és Robert Mapplethorpe életművéből, valamint Francis Bacon festészetéből. Tóth György multiexpóval és bemozdulásos életlenséggel, műtermi környezetben és technikával készült portréi és aktjai, köztük az Emese, jóval túlmutat a primer fotográfiai gondolkodásmódon. A fekete háttér előtt majdhogynem negatív-pozitív struktúrára redukált aktportré finoman bemozdult S alakja és szuggesztív tekintete egészen egyedivé teszi a fotót még az életművön belül is.
0103
Fotó: © Tóth György: Emese, 1995
„Fotózás után Gyuri mondta, hogy választhatok egy képet. Átnéztük a rengeteg képet, nem tudom, hogy hányat készített (…) és ezt a képet választottam.”
Az Én vagyok a képen videósorozatunk korábbi részei ezen a linken tekinthetők meg.
