A képek ritmusa – Johan van der Keuken retrospektív tárlata a párizsi Jeu de Paume-ban

Több mint száz – holland és francia gyűjteményekből származó – vintázs nagyítást tartalmaz a The Rhythm of Image című kiállítás, szoros párbeszédbe lépve Johan van der Keuken rövidfilmjeivel, felölelve az 1955 és 2000 között keletkezett életművet. A tárlat részeként a filmesztétaként és teoretikusként is jegyzett alkotó tíz kísérleti filmje is megtekinthető abból a több mint ötvenből, amit élete során készített. Továbbá számtalan fotókönyvének első vagy egyetlen példányát is kiállítják, erről az oldalról is bemutatva a mozgókép és az állókép közötti termékeny kölcsönhatásokat.

Van der Keuken egész életében a mozgást és a ritmust tanulmányozta a fotográfia és a mozgókép segítségével, korai időszakára pedig erőteljesen hatottak az 1960-as években kibontakozó új dokumentarista iskola, a direct cinema módszerei. Az Egyesült Államokban és Kanadában kibontakozott alkotói eszközökkel a filmesek a lehető legközvetlenebb módon igyekeztek megörökíteni témáikat. A felszerelést és a stábot minimálisra csökkentették, a műfényt lehetőleg mellőzték, miközben prioritást élvezett a kézi kamera használata.

A francia újhullámmal és a brit free cinemával rokon módszerek és filmnyelvi gondolkodás van der Keuken fotográfiai tevékenyégében is egyértelműen tetten érhetők, sőt a fotót sok esetben vázlatként használta mozgóképes munkáihoz, miközben önálló érvényű fotográfiai életművet is teremtett. Módszerére jellemző, hogy dekonstruálta a vizuális nyelv és a narratív történetvezetés hagyományos kifejezési formáit. Az 1970-es évektől beutazta Európát, Afrikát, Indiát, Vietnámot, Palesztinát; de megfordult Észak- és Dél-Amerikában is. Ekkor készült munkái hol az egyén, hol a különféle társadalmakat és azok szociokulturális jellegzetességeit mutatja be sajátos szűrőjén keresztül.

Ezzel párhuzamosan alkotói tevékenysége nyíltan politikussá vált, felmutatva észak és dél, a lokális és a globális, valamint a természeti környezet kontra ipari tevékenységek ellentéteit. Fogalmi készletének egyre fontosabb tényezője lett a társadalmi igazságosság szükségességének hangsúlyozása, amit közvetlen és impulzív képi eszközökkel fogalmazott meg. Kísérleti, szabad szerkesztési stílusa szorosan összefügg a zene és a hang ritmusával, amivel új és sajátos vizuális nyelvet teremtett úgy a mozgóképben, mint az állóképben.