„A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki” – ln Memoriam D Uedd Udd – Mesterséges Archívum (2022–2023)
23 • 09 • 03Punkt
2023. április 13 és 15. között rendezték meg a 36. OTDK versenyt, mely az ország egyik legnagyobb presztízsű művészeti seregszemléje, ahol a magyar (határon innen és túl) művészeti oktatásban résztvevő hallgatók mérhetik össze tudásukat és alkotói szemléletüket. A Művészeti és Művészettudományi Szekcióban díjazott munkákat itt a Punkton is bemutattuk. Ákos Levente a Fotográfia 2 kategóriában első helyezést ért el ln Memoriam D Uedd Udd – Mesterséges Archívum (2022–2023) című sorozatával. A díjnyertes anyagot jelenleg Bécsben mutatják be, de még idén a Mai Manó Ház PaperLab Galériájában is látható lesz.
Ákos Levente 1996-ban született Szigetváron. Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem Fotográfia mesterszakon elsőéves hallgató. BA diplomáját 2021-ben a MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézet fotográfia szakon szerezte meg, illetve a képzés alatt egy félévet ösztöndíjjal a Brno University of Technology művészeti karán (FaVU) szintén fotográfia szakon töltött. 2021 óta a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, 2020 óta pedig a pécsi DRUKKER Közösségi Nyomdaműhely tagja. Munkáiban előszeretettel ötvözi az új képalkotási technológiákat különböző analóg fotográfiai eljárásokkal és nyomdatechnikai megoldásokkal, és örömmel használja fel az archív fényképek, könyvek és kiadványok nyújtotta képi és konceptuális lehetőségeket a kortárs kérdésekre és problémákra való reflexióhoz.
Ákos Levente: ln Memoriam D Uedd Udd – Mesterséges Archívum (2022–2023)
1. helyezett – Fotográfia 2.
METU
Témavezető: Eperjesi Ágnes
„A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.”
Boris Vian
Munkám során egy bolhapiacon talált, eleinte ismeretlen fényképalbumot dolgoztam fel. A kezdeti szakaszokban számos kérdés fogalmazódott meg bennem azzal kapcsolatban, hogy mégis mit lehet kezdeni egy ismeretlen, talált képanyaggal. Milyen szerepet tölthet be egy családi fényképalbum a sok közül a kortárs fotóművészeti kontextusban? Alkotóként milyen felelősség terhel egy fényképes archívum feldolgozása, és annak nyilvánosságra hozatala közben, vagy milyen autonóm döntéseket hozhatok a válogatás és sorozattá rendezés során, és ezek a döntések mennyiben befolyásolják, vagy térítik el a képanyagot az eredeti funkciójától és jelentésétől? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak, első lépésként az album keletkezésének a történetét kellett megismernem, majd ebből kiindulva az egyes képeken szereplő személyek és helyszínek hátterét volt szükséges feltérképezni.
Mint kiderült, a képanyag nem egy egyszerű családi fotóalbum, mindinkább egy fiatalon, a II. világháborúban elhunyt férj számára összeállított emlékkönyv. Az album főszereplője és családi háttere hosszas, a bolhapiacos árusnál kezdődő kutatómunkát megelőzően bukkant a felszínre. Az emlékalbum egy D Uedd Udd nevű férfi számára készült, az összeállítója pedig a 2006-ban elhunyt későbbi özvegye, illetve a vásári árus egy távoli rokona, Dorirs Aiusy volt. Mivel eleve különösnek találtam a fel-felbukkanó neveket és helyszíneket (D Uedd Udd szülőfaluja Toe Fuhd, amely Blajssoane-i Köztársaságban található) egyből éreztem, hogy az albummal valami sántít. Természetesen ha már kilóg a lóláb, el kell ismernem, hogy az eddig vázolt történet teljes mértékben fikció, a fényképeket és az albumot nem Dorirs Aiusy állította össze, hiszen D Uedd Udd-dal és Blajssoane-val együtt sohasem létezett.
A fényképalbumban szereplő 74 darab zselatinos ezüst kontaktmásolat és a benne található újságcikk kivétel nélkül a mesterséges intelligencia által generált képekre épül. Ezeket az eredendően digitális képeket fordítottam át, majd kontaktoltam régi fotópapírokon és helyeztem bele egy üres családi album lapjai közé. Az albummal a fő célom annak a vizsgálata volt, hogy a mesterségesen generált képek jelentése és megtévesztésre alkalmas természete milyen módon változik, vagy erősödik fel a hordozó és a kontextus függvényében. Elég-e pusztán önmagában egy olyan forma (családi album, fotópapír) amihez kollektíven képesek vagyunk kapcsolódni, és elhinni a valóságtartalmát, ahhoz, hogy mind a fiktív fényképek, mind a fiktív történet valóságossá váljon?