„Csak azokat a képeket szeretem, amelyeket én készítettem” – Válogatás William Eggleston: The Outlands című albumának képeiből

Az 1939-ben Memphisben született William Egglestont generációja egyik legnagyobb fotográfusaként és olyan jelentős amerikai művészként tartják számon, aki alapjaiban változtatta meg a városi tájképek megítélését. Eggleston 1957-ben vásárolta első fényképezőgépét, később pedig nagy hatást gyakorolt rá Henri Cartier-Bresson A döntő pillanat című albuma. Eggleston vezette be a korábban csak reklámcélokra használt festéktranszferes (dye transfer) nyomatkészítés művészi alkalmazását. A New York-i Museum of Modern Art-ban 1976-ban megrendezett Photographs by William Eggleston című kiállítás mérföldkő volt; Ernst Haas 1962-es kiállítása után ő volt az első olyan fotóművész, akinek színes képeit önálló kiállításon mutatta be a múzeum.

Eggleston könyvei, melyek a Steidl kiadó gondozásában jelentek meg: Chromes (2011), Los Alamos Revisited (2012), The Democratic Forest (2015), Election Eve (2017), Morals of Vision (2019), Flowers (2019) és Polaroid SX-70 (2019).

William Eggleston Chromes című albumának 2011-es megjelentetésével vette kezdetét a könyvsorozat, amely a művész teljes életművét vizsgálja, és amelyben olyan címek jelentek meg, mint a Los Alamos Revisited (2012) vagy a tízkötetes The Democratic Forest (2015). A The Outlands (Kieső vidékek) három kötete ugyanabból a forrásból, Eggleston 1969 és 1974 között készített színes diáiból merít, amelyek a Chromes kötetek alapját képezték, és amelyekből John Szarkowski az Eggleston munkásságát bemutató meghatározó kiállítását rendezte 1976-ban a New York-i Museum of Modern Art tereiben. Utóbbihoz William Eggleston’s Guide címen könyv is készült. A The Outlands című kötetben szereplő fényképek közül azonban egyet sem publikálták korábban, leszámítva néhány alternatív változatot.

„Az eredmény revelatív. A mű szinte pontosan ugyanott, azon a memphisi külvárosi utcán kezdődik, ahol Eggleston a híres háromkerekű biciklit fotózta le, majd mellékutak során át jut el az öreg Mississippibe, ahol Eggleston nevelkedett. Fennkölten kezelt tiszta színek tárulnak szemünk elé, amelyek a megörökített formáktól félig-meddig elszakadva lebegnek. Eggleston egy olyan világot fényképezett, amely már akkor is eltűnőben volt. Színes munkásságának ez az utolsó fejezete egy nagyszerű, a vizuális nyelvezetét felfedező amerikai művészről ad képet, miközben felejthetetlen dokumentuma a déli államok átalakulásának.”