Lebilincselő szépség – Julia Margaret Cameron kiállítás a Jeu de Paume-ban
23 • 11 • 08Szentirmay Réka
A fotográfia történetének egyik legizgalmasabb alkotója a művészi kísérletezéstől soha vissza nem rettenő, korát évtizedekkel megelőző Julia Margaret Cameron. A fotográfus archívumának jelentős részét birtokló Victoria and Albert Museum szervezte vándorkiállítás egyetlen európai állomásán, a párizsi Jeu de Paume-ban, 2023. október 10. és 2024. január 28. között mintegy száz alkotást tekinthetünk meg.
Julia Margaret Pattle 1815 júniusában született Kalkuttában szülei negyedik gyermekeként. Hároméves korától Franciaországban nevelkedett. A Pattle nővérek mindegyike itt részesült oktatásban, Julia Versailles-ban élő anyai nagyanyjánál töltötte ezeket az éveket. Majd’ húszévesen tért vissza Indiába, ahonnan 1835-ben, hosszas betegségből felépülendő, szüleivel Dél-Afrikába látogatott. Az út több szempontból is mérföldkővé vált életében. Nem csak hogy felépült és megismerkedett jövendőbeli férjével, a polihisztor John Herschellel is összehozta itt a sors. Herschel, később Cameron első gyermekének keresztapja, fontos szerepet játszott a fotográfia technológiai fejlődésében. Legismertebb hozzájárulása alighanem a cianotípia feltalálása — már ha a jövendőbeli művész első múzsájaként nem tartjuk számon.
A Cameron család 1848-ban költözött Angliába, Julia ekkoriban kezdett igazán érdeklődni a fényképészet iránt. Első gépét 48 éves korában, épp 160 éve kapta lányától. 1863-ban férje ceyloni kávéültetvényeiket járta, míg ő maga a dél-angliai Wight-szigetén álló otthonukban töltötte idejét. Magány elleni ajándék volt ez, noha otthonuk ritkán volt csendes: a szigeten pezsgő kulturális élet egyik központja volt. A szenest hamar sötétkamrává, a csirkeólt stúdióvá alakíttatta és 1864-ban elkészült a kép, amelyet a művész maga első sikereként tartott számon: a kilencéves Annie Philpot portréja. Még ezévben felvette a kapcsolatot a brit szerzői jogi hivatallal munkáját levédendő, fotográfiáit pedig egy műkereskedőn keresztül kezdte értékesíteni. 1865 novemberében megnyílt első egyéni kiállítása a South Kensington Museumban (ma Victoria and Albert Museum). A mindig tettre kész, találékony Cameron a következő évtizedben fáradhatatlanul alkotott, több mint ezer üvegnegatívot dolgozott fel nedves kollódiumos eljárással. Munkájára már ekkor is jelentős kereslet mutatkozott.
Az 1870-es években egyre kevesebb energiája maradt a médiumra. Lánya 1873-as halála új fejezetet nyitott a család életében. A jólétet fedező ültetvényeken kártevő pusztított, és művészi tevekénységét mindvégig lelkesen támogató férjének egészsége szintén hanyatlásnak indult. 1875-ben visszaköltöztek Ceylonba. Bár itt is születtek fotók, Cameron lehetőségei sokkal szerényebbek voltak, nem beszélve a modellek hiányáról. Míg Angliában látogatóik egyike sem menekülhetett a hosszas pózolástól, keleti otthonukban legfeljebb a tájra és szolgálóira hagyatkozhatott. Julia Margaret Cameron 1879 januárjában, 63 évesen hunyt el. Másfél évtized: ennyi is épp elegendő volt a fotográfia történetét meghatározó életmű megalkotására.
A három részből álló párizsi kiállítás első felvonásában a fotográfus legkorábbi munkáit tekinthetjük meg. Kedvenc modelljei között szerepelt unokahúga, Julia Jackson, Virginia Woolf későbbi édesanyja. A Cameron stílusát mindvégig meghatározó lágy fókusz már ekkor is dominált képein. A második rész a művész portréira fókuszál, köztük John Herschellel és Charles Darwinnal, míg a záró tétel gondosan megrendezett bibliai és mitológiai témájú felvételeit mutatja be. A művész által fantáziadús jelenetekként („imaginative scenes”) számon tartott darabok a kiállítás igazi sztárjai.
A kortárs fotográfusok által sokszor kritizált művész ma a kánon megkérdőjelezhetetlen része, amelyben másodunokahúga, Virginia Woolf jelentős szerepet játszott. A Woolf és Roger Fry írta Julia Margaret Cameron című monográfia 1926-ban látott napvilágot.
Julia Margaret Cameron: Arresting Beauty
Jeu de Paume
2023. október 10. – 2024. január 28.