„A fotográfia mindig is képes volt a manipulációra.” – Joel Sternfeld American Prospects anyaga az Albertinában

A színes fényképezést, mint autonóm alkotói kifejezőeszközt, igazán csak az 1970-es évektől kezdte felismerni a fotográfia. A fekete-fehér fényképezésből ismert motívumokat nem lehetett a színek nyelvére lefordítani, miközben a színes nyersanyagok ára is jelentősen korlátozta az alkotók számát. Ugyanakkor az eltérő technikai paraméterek is másfajta gondolkodást igényeltek. William Eggleston 1976-os kiállítása a New York-i MoMA-ban úttörő eseménynek bizonyult a színes fotográfia előretörésében, hiába illette a kritikusok egy része az amerikai Délről Kodachrome-ra fotózott anyagot tökéletesen unalmasnak és banálisnak. Eggleston, valamint Stephen Shore mellett Joel Sternfeld volt a hetvenes években kibontakozó New Color Photography meghatározó alkotója, aki Leica fényképezőgépét és fekete-fehér filmtekercseit cserélte nagyformátumú kamerára, valamint színes nyersanyagra. Sternfeld számára a színekkel való gondolkodást először Helen Levitt színes New York-i utcafotói inspirálták, másfelől a Bauhaus egykori oktatója, a képzőművész Josef Albers színelméleti munkássága hatott rá, aki a vizuális színérzékelés pszichológiai hatásait, valamint a tónusok kölcsönhatását kutatta.

Sternfeld részletesen és aprólékosan megkomponált képeken, mindennapi és gyakorta bizarr történések megörökítésén keresztül vizsgálta az amerikai társadalmat és az ember által formált, hovatovább kizsákmányolt tájat, utóbbit gyakorta a maga lenyűgöző kiterjedésében jelenítette meg. Fotográfiái azt is lehetővé teszik, hogy következtetéseket vonjunk le az amerikaiak 1970-es, 1980-as évekbeli politikai és társadalmi viszonyairól. Az American Prospects a kritikus tartalmakat a színek magasztos és ragyogó virtuozitásával írja le, amelyek nem egy esetben ellentmondani látszanak az ábrázolt történések súlyával. A sorozat megvalósítását szisztematikus előkészületek kísérték; Sternfeld figyelembe vette az évszakokat, tanulmányozta az egyes vidékek jellegzetes geológiai és topográfiai viszonyait, valamint releváns ismereteket szerzett a gazdasági és kulturális tényezőkről is. Végül két Guggenheim-ösztöndíj anyagi támogatásával és egy Volkswagen kisbusszal többször is beutazta az Egyesült Államokat, hogy a hiteles természeti élmények helyett a kritikus tájszemléletre és azokra a társadalmi viszonyokra fókuszáljon, amelyek sok esetben mondtak ellent az amerikai álom hivatalos paradigmájának. Képeinek világa, emberábrázolásainak nem egyszer megrendezett jellege sok más mellett olyan fotográfusokat inspirált, mint Gregory Crewdson, de hatott David Lynch és Sofia Coppola filmjeinek vizuális atmoszférájára is.

Az Albertinában látható kiállítással közel azonos időben a német Steidl Verlag megjelentette Joel Sternfeld American Prospects anyagának új kiadását. Az 1987-óta számos kiadást megélt album most 108 oldalon, 52 képpel jelent meg, amiben az emblematikus fotók mellett számos eddig nem publikált felvétel is látható. Sternfeld távolságtartó látásmóddal készült képei mindent látnak, de nem ítélkeznek; különös módon a kötet ideája – ahogy a kiállításé is – a jelen pillanatait is tükrözi, hiszen az a társadalom, amit a fényképek a maguk idejében előrevetítettek, mára valósággá vált.

A Joel Sternfeld: American Prospects című album képeiből ezen a linken található egy válogatás.