„Nem művészi, hanem őszinte fényképeket próbálok készíteni” – Tina Modotti kiállítása a Foamban
24 • 01 • 19Szentirmay Réka
Tina Modotti fotográfiai életművét 2024. január 31-ig tekinthetjük meg az amszterdami FOAM múzeumban, ahol 250 vintázs kép látható Modottitól és holdudvarától. E kiállítás a harmadik fejezete az Ernest Cole nyitotta és Ara Güler folytatta sorozatnak, amellyel a FOAM a fényképészet történetének kevésbé ismert tehetségeit mutatja be, a kánont bővítendő céllal.
Assunta Adelaide Luigia Modotti Mondini 1896-ban született Olaszországban, majd vándormunkás szülei révén közel tíz évig élt Bécsben. Itt kóstolt bele a színjátszás művészetébe, és tanult meg kiválóan németül. Általános iskolába csak néhány évig járt, hamarosan az ifjú Tinának is munkába kellett állnia: egy néhány éves olasz kitérő során textilgyári munkásként segítette ki a családot. Édesapja és testvére ekkor már az Egyesült Államokban dolgozott, Tina 1913-ban csatlakozott hozzájuk San Franciscóban. Az olasz bevándorlók helyi közössége szerette a színházat, köztük talált igazán új otthonra a világ által ma már csak Tina Modottiként ismert jelenség.
Modotti nemcsak színdarabokban és operákban tűnt fel, hamarosan filmekben is szerepet kapott. 1920-ban már Los Angelesben élt. Gyönyörű volt és igazi karakter, művészek is szívesen alkalmazták modellként. Ekkoriban lett Edward Weston szeretője, az ikonikus White Iris (1921) című képén is őt láthatjuk. Színészként végül sosem teljesedett ki, így édesapja elvesztését követően a fényképészet mellett döntött. A spanyolul is tudó Modotti Westonnal és annak fiával Mexikóvárosba költözött, hogy új stúdiót alapítsanak. Modotti stúdióvezetőként és tolmácsként segítette Weston munkáját, cserébe a fotográfia egyik legnagyobb klasszikusától tanulhatta meg a mesterség alapjait. Hamar a helyi kulturális elit szerves részeivé váltak, szabad óráikat többek között Frida Kahlóval és Diego Riverával töltötték. A munkás múltú, emberi sorsokra mindig is kíváncsi, érzékeny lelkű Modotti 1925-ben a Vörös Segélyhez, 1927-ben a Mexikói Kommunista Párthoz csatlakozott és a kommunista politikai elittel is közeli viszonyt ápolt. Fényképein egyre inkább a munkásoknak szerepeltek, saját stílusa ekkor teljesedett ki igazán. Az 1920-as évek végére mind Mexikóban, mind Olaszországban a politikai rendőrség feketelistáján szerepelt. 1930-ban kiutasították Mexikóból. Először Berlinben tervezett letelepedni, ám nem tudott azonosulni a helyi politikai klímával, így hamarosan Moszkvába költözött. Ekkortól hivatalosan is a Kommintern ügynökeként dolgozott és a Maria álnevet viselte, a fényképészetet teljesen feladta. 1936 és 1939 között Spanyolországban segítette a polgárháborús törekvéseket. Mexikóvárosba 1939-ben, immáron Mariaként tért vissza. Itt érte 1942-ben korai halála, sírfeliratát Pablo Neruda írta. 46 év, számos élet. Tina Modotti nem volt akárki.
Minden alkalom, amikor a művészet és a művészi kifejezéseket a fényképeimmel kapcsolatban említik, kellemetlenül érint. Ez bizonyára annak köszönhető, hogy ezeket a kifejezéseket rosszul használják és visszaélnek velük. Fotográfusnak tartom magam, semmi többnek. Ha a fényképeim eltérnek attól, amit ezen a területen általában csinálnak, az pontosan azért van, mert nem művészi, hanem őszinte fényképeket próbálok készíteni, torzítások és manipulációk nélkül.
Tina Modotti. Artist and Activist
Foam
2023. november 17. – 2024. január 31.