„A reményt leginkább színekben lehet kifejezni” – Joel Meyerowitz gondolatai a színes fényképezés erejéről

A Joel Meyerowitz: A Question of Color című könyvében említi, hogy a Robert Frank fotográfussal való 1962-es találkozása alapvető hatással volt saját gyakorlatára. Mi volt inspiráló ebben a találkozásban?

Először láttam, hogy a fotográfia képes megörökíteni a mozgó dolgokat, miközben az alkotó is mozog, és hogy maga az idő érzelmi és esztétikai tényező annak felismerésében, hogy mi az, ami fontos nekem.

1963-tól kezdett el „párokban” fényképezni egy-egy színes kép mellé fekete-fehéret is készíteni. Miért érezte ezt fontosnak?

A 60-as évek elején a fotográfiát fekete-fehér médiumnak tekintették, ami mellett a színest mesterségesnek, kommersznek vagy amatőrnek tartották. De hát mit tudtam én erről? Úgyhogy alapvetően nem vettem tudomást az ellenérzésről. Miután egy évig színesben fotografáltam, megengedhettem magamnak egy második fényképezőgépet, és felmerült bennem ezeknek a pároknak az ötlete, amik segítségével megérhetem, hogyan látják az egyes médiumok a világot.

A könyv a „színkérdést” vizsgálja, valamint a színes és a fekete-fehér kép között létrejövő párbeszédet. Véget ér valamikor ez a dialógus? Állhat egyetlen kép mind felett?

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Tényleg egyéni ízlés dolga. Én úgy gondolkodom, hogy a világ színes, a fajunknak pedig megadatott, hogy lássa a spektrum csodálatos finomságait, ezért ezt veszem alapul.

Ugyanakkor a fekete-fehérnek erőteljes reduktív és grafikai jellege van, úgyhogy bizonyos témákat azzal a legjobb kifejezni. A választásnak azonban vannak feltételei; például sokan, akik látták a Ground Zeróról készült munkáimat, azt kérdezték tőlem, miért nem fekete-fehérben készültek? Azt feleltem, attól a munka „tragikus hangnemű” maradt volna, miközben én az egész erőfeszítés felemelő jellegét nagyszerű emberi gesztusnak láttam. Nem akartam, hogy komornak, szürkének, sötétnek, reménytelennek tűnjön. A reményt leginkább a színek, a napfény, a kék ég és a ragyogó napok fejezték ki.

Mielőtt fotózni kezdett volna, festett és egy reklámügynökségnél is dolgozott. Hatással voltak-e a vizuális kultúra más területei – például a festészet és a reklámok –fotográfiájára és a színekhez való viszonyára?

Igen! Aki már mozgatott festéket a vásznon, ismeri azt az érzést, amit a szín kifejez, ahogy siklik és energiájával végigsöpör a felületen. Ezt már fiatalon megtanultam. A művészettörténeti tanulmányaim során azt is megértettem, hogy a művészek az évszázadok során hogyan közelítették meg a különféle emberi energiákat. Nem arról van szó, hogy valamilyen konkrét személy nagy hatással lett volna rám, hanem hogy a történelem összessége elég mélyen hatott ahhoz, hogy megalapozza a látásomat.