Mit nézzünk februárban? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Bäck Manci olyan korban kezdett a művészi fényképezéssel foglalkozni, amikor a fényképészek többsége többnyire csak kereskedelmi célból készítette képeit. Korai munkáit a bécsi iskola hatásai inspirálták, de későbbi portréin már az art deco stílusjegyei is felfedezhetők. Nemeseljárásokkal készült festői fotográfiái közül kiemelkedőek a portré- és aktfotói, valamint a mozdulattanulmányai is jelentősek. Ennek ellenére művészete évtizedekre feledésbe merült, életművét csak a 2000-es években kezdték el kutatni és bemutatni. Első gyűjteményes kiállítását 2005-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezték meg. Újrafelfedezése dr. Gömör Béla gyűjtő érdeme, aki kutatási eredményeit 2003-ban a Bäck Manci, az elfeledett szegedi fotográfusnő című albumban publikálta.

Nézem Shimmel Zohar képeit, és úgy érzem, egy olyan labirintusba csalogatott be, amelynek nincsen kijárata. Fényképek lógnak a falakon, de közben nem hagyományos értelemben vett fényképeket látok, hanem különös jeleneteket, amelyeket talán más technikával is elő lehetett volna varázsolni. Hihetetlen precizitással kivitelezett fotográfiák, de amit látunk, azt nem szűkíteném le a fotóművészetre. Aki készítette őket, művész, aki ez esetben a fotográfia műfajában hozott létre mágikus erejű alkotásokat. Talán ezért is van végig olyan érzésem, mintha az orromnál fogva vezetne ismeretlen irányba. A képei beszippantanak, s már nemcsak a képeket nézem, hanem bizarr történetek kellős közepében találom magam. – mondta Földényi F. László a kiállítás megnyitóbeszédében.

Két ismétlődő arc, számtalan karakter és történet. Valóság, fikció, szépség, szomorúság, identitás, vágyakozás, emlékezet és magány. Ezek jellemzik a két francia fotográfus, Elsa Parra és Johanna Benaïnous munkásságát, akik 2014 óta dolgoznak együtt. Az alkotópáros védjegye, hogy történeteikben kitalált és valós elemek keverednek, ezek elbeszéléséhez – különböző karakterek bőrébe bújva – saját magukat állítják színpadra, egyszerre betöltve a modell, a stylist, a díszlettervező és a fotográfus szerepét. Érzékeny és aprólékos munkáik földrajzi, társadalmi és kulturális miliőket barangolnak be, amelyeket a fotó eszközével értelmeznek. Elsa és Johanna munkái az autofikció módszerét használva különös vizuális világokat teremtenek, amelyek Alfred Hitchcock filmjeit vagy David Lynch Twin Peaks sorozatát idézhetik.

A Mélység/élesség – Remekművek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeum legféltettebb alkotásait vonultatja fel tematikus egységekbe rendezve. A Mozdulat, A város arcai, az Arcok, a Táj, a Trompe-l’œil, Az erőszak arcai, valamint a Sorsok című fejezetek a művészetek területén már kialakult műfajok mentén szervezik a fotográfiákat, ugyanakkor felmutatnak csak a fotóra jellemző alkotói szemléletmódokat is, mint például a szociofotó, a dokumentarizmus, illetve a fotográfiára mint médiumra való reflektálás. A tárlat nem csupán fotográfiákat mutat be, hanem felhívja a figyelmet a fotó mint médium eszközigényére is, így fototechnikai kellékek, különleges fényképezőgépek érzékeltetik a művészeti ág alkotáshoz szükséges készülékeinek sokszínűségét.

A Capa Központ első emeleti időszaki kiállítóterei felújítás miatt átmenetileg zárva tartanak, de a 8F Galériájuk zavartalanul üzemel. A most bemutatott tárlat története akkor kezdődött, amikor a Postamúzeum 2013-ban új helyreköltözött és ez óhatatlanul a gyűjtemény minden egyes darabjának a kézbevételét és szállításra való előkészítését jelentette. Így derült ki, hogy az addig ismert több példányos albumok között léteznek olyanok, amelyeket talán elkészítésük óta nem látott senki egészen addig a pillanatig, amíg Hajdú József a kezébe nem vette és ki nem nyitotta azokat. A fotográfus azt látta, hogy a fényképes albumoldalak között lévő vékony védőpapír, közvetlenül érintkezve a korabeli mély tónusú felvétellel, a kép egy lágyabb tónusú másolatát hordozza a felületén, ugyanúgy, pozitív képként. A jelenség felkeltette kíváncsiságát és kutatói attitűdjéből fakadóan neki is látott a vizsgálódásnak.

„Mi, hű szerelmesek, csodálatos bukfenceket vetünk; de valamint a természetben minden halandó, úgy a szerelemben az egész világ halálos bolond.” William Shakespeare-től származott az első FCKN LOVE tárlat mottója, melyet 2023-ban rendeztek meg. A TOBE Gallery-ben látható csoportos kiállítás második részében ezúttal is a szerelem kerül a fókuszba.

Az idei természetfotó-fesztiválon különféle előadásokkal, vetítésekkel és zenei programmal is várják az érdeklődőket. Az eseményeken többek között láthatók lesznek a GDT European Wildlife Photographer of the Year 2023 és az 59. WPY The Wildlife Photographer of the Year nyertes képei, és itt lesz az ősbemutatója Szendőfi Balázs és Kriska György Megsebzett táj című természetfilmjének is. Előadást tart a tavalyi fotópályázat két díjazottja: Daróczi Csaba, az Év Természetfotósa, és Őrsi Ákos, az Év Ifjú Természetfotósa 2023, emellett bemutatkozik a Mezőföldi Fotóklub is.