Mit nézzünk januárban? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

2023 tíz legfontosabb kiállításainak rangsorában is helyett kapott a Műcsarnokban látható tárlat, ahol Gémes Péter munkáit mutatják be. Gémes a Budapesti Képzőművészeti Gimnázium és a kirakatrendező iskola után a Varsói Képzőművészeti Akadémia grafika szakán diplomázott 1976-ban, majd ugyanitt volt ösztöndíjas. 1980-ban tért vissza Budapestre. Az addig litográfiákat és szórópisztolyos grafikákat alkotó művész érdeklődése innentől a fényképezés felé fordult: hol közvetlenül fotókból állnak a kompozíciók, hol pedig a lefényképezett alakokat szórópisztollyal rajzolta föl a nagyméretű vásznakra. A legtöbb képén ő maga szerepel, számtalan karakter bőrébe bújva akár egyazon képtéren belül is, ő a filozófus, a vándor, az angyal, a harcos – némelykor bevonta közvetlen családtagjait is, így kölcsönözve intimitást a jeleneteknek. Utolsó éveiben már csak saját magát fotózta, majd a testéből is csak a végtagjait. A kezek és lábak sokszor alig felismerhető formáiból mozaikként rakott össze oszlopokat, homokórát, piramist, naplószerűen dokumentálva az időt és a mindennapokat.

Az információ értékes áru. A technológiának köszönhetően pedig több millió terrabájt található az interneten. A mesterséges intelligencia (AI) eszközei, például a ChatGPT, most már a mi nevünkben kezelik ezeket az információkat – összegyűjtik, összefoglalják, majd visszaadják nekünk. De az információkezelés mesterséges intelligencia felé történő „kiszervezése” – bármilyen kényelmes is – következményekkel jár. Nemcsak azt befolyásolhatja, hogy mit gondolunk, hanem potenciálisan azt is, hogyan gondolkodunk.

63 kiállítás, 50 alkotó, 10 év a kortárs fotóművészet szolgálatában. A jubileumi kiállítás a Galéria szellemiségéhez közelebb álló; a mögöttük álló évtizedet több náluk megrendezett kiállítással gazdagító alkotó részvételével valósították meg. A kiállító művészek mindannyian két képpel szerepelnek: az egyik 2013-as, a másik 2023-as keltezésű, így az alkotásokkal is érzékeltetve az elmúlt időszakot, a 10 év időtartamát.

Az elmúlt néhány évtizedben fotográfiai munkásságom keretében leginkább portréfotózással foglalkoztam - azonban operatőri és rendezői munkáim gyarapodása miatt eltávolodtam a fényképezéstől. Így a 2020-ban megjelent 100 portré című album egyfajta lezárása volt ennek a korszaknak. Ugyanakkor, számomra a fotográfia mindig is az egyik legmeghatározóbb művészi kifejezési formanyelv volt. Kimeríthetetlen lehetőségek tárháza, amely alkalmas az önmagunk megfigyelésére is az önreflexióra. Úgy döntöttem, egy addig teljesen ismeretlen műfajban próbálom ki magamat, hogy újra azt a lelkesedés érezzem, amit a pályám elején. A jelenkori Budapestről kezdtem el utcafotókat készíteni, azzal a céllal, hogy a 2020-as éveket dokumentáljam - és így majd az idő múlásával a jelen múlttá változzon, hogy a jövő embere rácsodálkozhasson… Hiszen minden, amit most látunk magunk körül (ruhák, frizurák, autók, reklámok) a mindennapjaink része így természetes. Ezekben az új helyzetekben az improvizáció jóval fontosabbá vált, mint a kompozíció tökéletessége. Nagy kihívás és egyúttal örömteli érzés volt számomra, hogy nem én irányítom a fényeket, a képeim szereplőit nem tudom instruálni, mozgatni, beállítani, sőt ellenkezőleg: észrevétlennek kellett maradnom. Az elmúlt három évben rengeteg munkaórával sikerült több száz felvételt készítenem, amelyekből válogatva készült el a Streets of Budapest (Művészi utcafotók Budapestről) című album, illetve kiállítási anyag.

Az 1977-ben született Jiří Thýn a kortárs cseh művészet egyik legkiemelkedőbb fotográfusa. A prágai Művészeti és Iparművészeti Akadémián Pavel Štecha fotóstúdiójában végzett. Jiří Thýn soha nem volt egy médium vagy egy kreatív stratégia rabja, munkáiban mégis a fotográfia határait kutatja a legkövetkezetesebben, és soha nem áll meg a fényképek többé-kevésbé kétdimenziós feldolgozásánál. Kiállításain alapvető szerepet játszik az installáció médiuma. A különböző módon megjelenített fényképek mellett tárlatain neon vagy jellegzetes színű fényekkel is találkozhatunk. Az utóbbi időben az installációit egyre gyakrabban egészítik ki gipszkartonból készült objektek is, de munkáit roncsolással, festéssel is módosítja, emellett szövegek illeszt a képek mellé és különféle animációban is felhasználja azokat.

A Black and White Minimalism Magazine alapító főszerkesztője, Milad Safabakhsh 2019-ben azzal a céllal hozta létre – az azóta évente kiírt – Minimalist Photography Awards pályázatot, hogy azoknak a fotográfusnak nyújtson bemutatkozási lehetőséget, akik e reduktív formanyelvvel dolgozva mutatják be egyedi nézőpontjaikat és kreatív elképzeléseiket. 2023-ban több mint 3100 pályamunkát küldtek be 31 különböző országból, és a szakmai zsűri 12 kategóriában díjazta az alkotókat. A PaperLab Galériában látható 21 fotóból álló válogatásban olyan díjnyertes alkotásokat láthatunk, amelyeken a zavaró tényezők eltávolítása után a fény, az árnyék és a téma kölcsönhatásának köszönhetően erőteljes vizuális történetek rajzolódnak ki.