Valérie Belin a Photo London 2024-es Master of Photography kitüntetettje

Belin műveiben felfedezhetjük ösztönös vágyunkat a történetmesélésre és az egyre elmosódó határokra az illúzió és valóság között: a korai sorozatoktól, mint például a Venice (1997) és Cars (1998), amelyekben az emberek a hiányzó főszereplők; azokhoz a munkákhoz, amelyek az ember és az általa létrehozott dolgok közötti összetett kölcsönhatást vizsgálják – például a Body Builders (1999), Michael Jackson (2003), Mannequins (2003) és Mask (2004) sorozatok; egészen az utóbbi évtizedben készült rétegzett pigmentnyomatokig – Black Eyed Susan (2010), All Star (2016) és Modern Royals (2020) – ahol a utómunka lényeges szerepet játszik a nők meghatározásában. A Photo London alapítói, Michael Benson és Fariba Farshad így nyilatkoztak:

A Csendes történetek Belin három évtizedes munkásságát mutatja be, egy szándékosan néma ikonográfiát alkalmazva olyan képeken, amelyek alkotójuk szavaival élve „nem narratívak és nem dokumentaristák, igazából történeteket sem mondanak el, hanem szavak nélküli történetek tükreiként szolgálnak.”