Számunkra szemét, másoknak az élet: a Carmignac Photojournalism Award díjnyertes sorozata az Európából kiáramló elektronikus hulladékok ökológiai és társadalmi hatásait mutatja be
24 • 04 • 05Kéri Gáspár
Márciusban hirdették ki Párizsban az újságírók és fotóriporterek számára Edouard Carmignac, francia üzletember által alapított Carmignac Photojournalism Award idei díjazottjait. Az immár tizenharmadik alkalommal átadott elismerést a ghánai korrupcióellenes oknyomozó újságíró, Anas Aremeyaw Anas, valamint két fotóriporter, az ugyancsak ghánai Muntaka Chasant és a francia Bénédicte Kurzen közösen készített anyaga kapta: E-WASTE IN GHANA: Tracing Transbonduary Flows című munkájuk az Európából a nyugat-afrikai országba áramló elektronikus hulladékokról, valamint az ezzel kapcsolatos ökológiai, társadalmi és emberi kihívásokról szól.
Az ENSZ által közzétett legfrissebb Global E-Waste Monitor Report szerint 2022-ben 62 millió tonna elektronikus hulladék keletkezett világszerte, ami a 2010-óta mért adatok szerint 82%-os növekedést jelent. Ennek a mennyiségnek mindössze a harmadát hasznosították újra 2022-ben. A tanulmány szerint amennyiben ez a tendencia folytatódik, akkor 2030-ra az e-hulladékok mennyisége globálisan el fogja érni az évi 82 millió tonnát. Amíg a jóléti társadalmakban az elhasznált, megunt és kidobásra ítélt okostelefonok és okosórák, számítógépek és táblagépek, monitorok és lapos képernyők, valamint a különféle akkumulátorok értéktelen tárgyakként kerülnek ki a háztartásokból, addig a fejlődő világban ezek az az eszközök – főként, ha nemesfémeket tartalmaznak – az egyik legfontosabb megélhetési forrást jelentik a családok számára.
Az Egyesült Államokból és Európából főként illegális úton kikerülő e-hulladékok egyik legfontosabb célállomása a viszonylagos politikai stabilitásáról és működő többpártrendszeréről ismert Ghána, valamint az ország tengeri kikötővel rendelkező fővárosa, Accra. Nem véletlen, hogy a Foundation Carmignac anyagi és emberi támogatását maga mögött tudó, idén díjazott háromfős csapat egy évet szánt arra, hogy feltérképezze az Európából Ghánába áramló e-hulladék útját, valamint annak ökológiai, társadalmi és személyes emberi hatásait a nyugat-afrikai országban. A francia Bénédicte Kurzen a szisztéma összetett világában, a lánc két végén, Európában és Ghánában egyaránt dokumentálta a folyamatot, miközben az elektronikus hulladékok kezelésével kapcsolatos európai bürokrácia elégtelenségére is rávilágított. A lánc afrikai végén a ghánai dokumentarista fotográfus Muntaka Chasant szociológiai mélyelemzést végzett, bemutatva az e-hulladékok feldolgozását végző emberek különféle társadalmi csoportjait, valamint azt a hierarchikus rendet, amely tevékenységük nyomán alakult ki. Az ugyancsak ghánai Anas Aremeyaw Anas azzal a céllal hatolt be csapatával az accrai kikötőbe, hogy főként titkos munkával – például illegális hulladékokba helyezett nyomkövetővel – leplezze le azokat a stratégiákat, velük a nyilvánvaló korrupciót, amely a törvények megkerülésével mind Európában, mind Ghánában élteti a sokak számára jövedelmező üzletet.
A díjnyertes anyagot az idei évben három helyen tekintheti meg a nagyközönség: május 16. és június 16. között Párizsban szabadtéri kiállítás keretében a Musée d’Orsay-val szemközti területen, majd az arles-i fotófesztivál, a Les Rencontres d’Arles programjai között július 1-től szeptember 29-éig látogatható a tárlat. Ugyancsak nyáron a New York-i ENSZ-székházban is kiállítást szentelnek a sorozatnak.