Menü

Kihirdették a World Press Photo idei négy fődíjasát

24 • 04 • 18Baki László

A World Press Photo április 18-án kihirdette globális versenyének négy fődíjasát. Az idei versenyre – a 67. alkalommal megrendezett fotópályázatra – 61 062 fotó érkezett 3851 fotográfustól 130 országból.

AZ ÉV EGYEDI FOTÓJA:
Palesztin nő öleli az unokahúga holttestét
(Mohammed Salem, Reuters)

A fődíjas képen – mely 2023. október 17-én készült Gázában – a 36 éves Inas Abu Maamar láthatjuk, miközben az 5 éves unokahúga, Saly élettelen testét öleli át. A kislány négy másik családtagjával együtt akkor halt meg, amikor egy izraeli rakéta otthonukba csapódott. Salem szerint a megrázó felvétel „összefoglalja a Gázai övezetben történtek tágabb értelmét is”.

0103

Fotó: A 36 éves palesztin nő, Inas Abu Maamar átöleli 5 éves unokahúga, Saly holttestét, aki egy izraeli támadásban halt meg a Nasser kórházban, a Gázai övezet déli részén fekvő Khan Younisban, 2023. október 17-én. REUTERS/Mohammed Salem

AZ ÉV SOROZATA (World Press Photo Story of the Year)
Valim-babena
(Lee-Ann Olwage, South Africa, Geo)

Paul Rakotozandriny, „Dada Paul” (91) 11 éve él demenciával, és lánya, Fara Rafaraniriana (41) gondozza. Ebből kilenc évig senki sem tudta, hogy Dada Paul beteg. Tíz gyermeke azt feltételezte, hogy „megőrült”, vagy a tüneteket a túlzott alkoholfogyasztásnak tulajdonította. Csak a lánya, Fara vett észre valami mást, amikor apja – aki nyugdíjas sofőrként dolgozott évekig – nem talált haza, miután egy nap elvitte őt a munkából. Soha nem hallott a „demencia” vagy az Alzheimer-kór kifejezésekről, de azt tanácsolták neki, hogy vegye fel a kapcsolatot Masoandro Mody-val, az egyetlen szervezettel Madagaszkáron, amely támogatást és képzést nyújt a demenciában szenvedők családtagjainak. A szervezet biztosította számára azt a tudást és támogatást, amelyre Dada Paul gondozásához szüksége volt. A demenciával kapcsolatos tudatosság hiánya azt jelenti, hogy az emlékezetkiesés tüneteit mutató embereket gyakran megbélyegzik. Sokan a tüneteket boszorkányság, démoni megszállottság vagy az „őrület” jeleinek tekintik.

Ezzel szemben Fara és Dada Paul története illusztrálja a madagaszkári valim-babena elvét – a felnőtt gyermekek kötelességét, hogy segítsenek szüleiknek. A Valim-babenát a szeretet kifejezésének tekintik, a gyermekek nevelésével foglalkozó szülők erkölcsi adósságának visszafizetését, mely ebben az értelemben a társadalombiztosítás egy formájaként működik. A demencia ellátását az érintett személy, közvetlen családja és a közösség generációi között osztják meg.

0103

Fotó: Lee-Ann Olwage (Geo): A demenciával élő Dada Paul Rakotazandriny (91) és unokája, Odliatemix Rafaraniriana (5) készülődnek a templomba vasárnap reggel a madagaszkári Antananarivóban lévő otthonukban. 2023. március 12.

0103

Fotó: Lee-Ann Olwage (Geo): Joeline (Fara) Rafaraniriana (41) és kislánya, Odliatemix Rafaraniriana (5) együtt fekszenek a Dada Paul Rakotazandrinyvel (91) közös ágyon a madagaszkári Mandrosoa Ivatóban (Antananarivo) lévő otthonukban. Fara az egyedüli eltartója a háromtagú családnak, és nehezen tudja összeegyeztetni idejét az apja ápolása, a munka és a lányával töltött idő között. 2023. március 12.

0103

Fotó: Lee-Ann Olwage (Geo): Odliatemix Rafaraniriana (5) (balra), Joeline (Fara) Rafaraniriana (41) (középen) és Dada Paul Rakotazandriny (91) (jobbra) sétálnak a templomba vasárnap reggel Mandrosoa Ivatóban, Antananarivo, Madagaszkár. 2023. március 12.

0103

Fotó: Lee-Ann Olwage (Geo): Joeline (Fara) Rafaraniriana (41) nézi, ahogy édesapja, Dada Paul Rakotazandriny (91) halat pucol otthon vasárnap délután. Egy tipikus vasárnap abból áll, hogy a család délelőtt templomba megy, délután pedig együtt töltik az időt. Fara hétközben dolgozik, és mint a lánya és az apja egyedüli eltartója és gondozója, a közelben élő testvérei segítségének hiányában nehezen boldogul minden feladattal. Mandrosoa Ivato, Antananarivo, Madagaszkár. 2023. március 12.

AZ ÉV HOSSZÚ TÁVÚ PROJEKTJE (World Press Photo Long-Term Project Award)
A két fal
(Alejandro Cegarra, Venezuela, The New York Times / Bloomberg)

2019 óta Mexikó bevándorlási politikája jelentős változáson ment keresztül, és a déli határon a migránsok és menedékkérők számára történelmileg nyitott nemzetből olyan országgá alakult, amely szigorú bevándorlási politikát érvényesít. Az Egyesült Államok és Mexikó együttműködése a menedékjog megtagadása és a kemény migrációs politika érvényesítése érdekében megerősítette a menedéket keresők akadályait.
A 2017-ben hazájából, Venezuelából Mexikóba vándorló saját személyes tapasztalataiból merítve, Alejandro Cegarra fotográfus 2018-ban kezdte el ezt a projektet. Képei tisztelettel és érzékenységgel dokumentálják a mélyen kiszolgáltatott migráns közösségek helyzetét. Fényképeivel nagyobb megértést, empátiát és szolidaritást remél a globális migrációs válság frontvonalán élők felé.

0103

Fotó: Alejandro Cegarra, Venezuela, The New York Times / Bloomberg: Migránsok egy házi készítésű létrát használnak, hogy egy embercsempész segítségével megmásszák a határfal egy szakaszát a mexikói Ciudad Juárezben.

0103

Fotó: Alejandro Cegarra, Venezuela, The New York Times / Bloomberg: Mexikói bevándorlási tisztviselők a "Szörnyeteg" nevű vonat környékén az illegális bevándorlók és menedékkérők után kutatnak, hogy csökkentsék a migránsok áramlását az Egyesült Államok déli határa felé Samalayucában, 2023. május 13-án.

0103

Fotó: Alejandro Cegarra, Venezuela, The New York Times / Bloomberg: Egy migráns a szörnyetegként ismert tehervonat tetején sétál, amikor megérkezik Piedras Negrasba, 2023. október 8-án.

0103

Fotó: Alejandro Cegarra, Venezuela, The New York Times / Bloomberg: Menedékkérők várakoznak a mexikói Menekültügyi Bizottság (COMAR) kapujánál egy menedékjogi meghallgatásra Tapachulában 2019. június 18-án. A Tapachulában található mexikói Menekültügyi Bizottság 49 km-re található a határtól. Az oda eljutni próbáló menedékkérőknek először ki kell kerülniük a Mexikói Nemzeti Migrációs Intézet által felállított járőröket és ellenőrzőpontokat.

AZ ÉV KÖTETLEN FORMÁTUMÚ PROJEKTJE (World Press Photo Open Format Award)
A háború személyes
(Julia Kochetova, Ukraine)

Miközben a napi sajtó statisztikákkal és térképekkel frissíti közönségét, és a nemzetközi figyelem máshová terelődik, a háborút átélő ukránok napi tapasztalatai az országon kívüliek számára nehezen érthető meg. A Julija Kochetova által létrehozott web-alapú projekt egyesíti a fotóriportereket a személyes napló dokumentarista stílusával, hogy megmutassa a világnak, milyen együtt élni a háborúval, mint mindennapi valósággal. A dokumentarista képanyagot költészettel és zenével kombinálva a projekt nem csak az ostrom alatti életbe enged bepillantást, hanem mélyebb betekintést nyújt a háború feldolgozásába, és a tragédia, fájdalom és trauma ellenére a tapasztalatok megosztásába. A képeket szöveggel és zenével rétegezve ez az interdiszciplináris megközelítés a háború éles valóságának megalapozását szolgálja a fotográfus szubjektív élményeiben. Összességében a projekt a konfliktusok érzelmi és pszichológiai terheinek komplex feltárása, amely nemcsak a veszteséget, fájdalmat, kétségbeesést és lemondást fejezi ki, hanem reményt és rugalmasságot is.

A weboldal ezen a linken tekinthető meg.

Jegyzetek

A World Press Photo 2024 regionális nyerteseinek képeiből a Galéria rovatunkban található egy válogatás.