Mit nézzünk augusztusban? – a Punkt fotókiállítás ajánlója

Maurer Dóra életművében igen fontos szerepet játszott pedagógiai tevékenysége. Tanítványaival számos alkotótechnikával kísérletezett, köztük fotogram-kurzust is vezetett 1987-1988 között, melyen Czeizel Balázs, Eperjesi Ágnes, Hübner Teodóra, Jederán György és Zsuffa Csaba vettek részt. A „Vizuális kísérletek“ című, az Iparművészeti Főiskolán tartott órákon együtt dolgozva, sokszor egymás műveire reflektálva hozták létre fotogramjaikat, mely képek a kiállítás fókuszában állnak. Maurer tanári koncepciója az volt, hogy „a fotogram ábécéjének, enciklopédiájának” kidolgozásával foglalkozzanak, szisztematikusan fókuszálva a kép előállításának alkotóelemeire. A tárlat a különböző kísérletezési módok szerint mutatja be a Maurer-tanítványok, Czeizel, Eperjesi, Hübner és Jederán munkáit: a fény, a tárgy, a fényérzékeny felületek, a vegyszerek hatásait, a mozgás és a szín fotogramokká vált aktusait. A technikai eljárásokat gyakran kombinálták, így születtek műfaji találmányaik, mint a „kemofotogram”, vagy a „fotofrottázs”, melyekre a tárlat számos példát bemutat.

A kiállításon negyven, az 1970-es és 80-as években készített polaroidképet láthatnak az érdeklődők a 2021-ben New Yorkból vásárolt anyagból.
André Kertész késői polaroidjain saját lakását tette műteremmé, ahol könyvek, fotók, tárgyak és az ablak kínálta perspektívák adták a nyersanyagot, amivel dolgozni kezdett. Gyakran használta a fény és az árnyék kontrasztját is; előszeretettel vette elő korábbi felvételeit és komponált köréjük új kontextust, értelmezte újra múltjának egy-egy darabját. A halott feleségének ajánlott from my window című albumában szereplő polaroid képek egy évekig tartó gyászmunka eredményei. A gyászfeldolgozás az apró színes kompozícióknakazonban csak egyik rétege. Kertész korábbi képeinek újraértelmezett motívumait is fellelhetjük ugyanis a késői polaroidokon. Mintha az idős művész „minden egyes képpel egy korábbira akart volna emlékezni”.

A kiállításra válogatott anyag a kötött létformátumokból, az elnyomottság, korlátozottság bizonyos, jellegzetes formáiból szabadulni készülő, vagy már szabadulóban lévő fiatalokról szól. Azt figyeli, mikből táplálkoznak a vizsgált csoportok vágyai, mik jelentik számukra a fogódzókat és az egymáshoz, csoportokhoz, közösségekhez, törzsekhez kapcsolódás (vagy éppenséggel az azoktól való elkülönbözés) orientációs pontjait. Mi történik, ha nincs forradalom, de információ már van – mégpedig olyan információ, ami a legegyszerűbb formában, legkönnyebben hozzáférhetően jut el ezekhez a csoportokhoz, vagyis a tömegkultúra, a sport, a fogyasztás képisége, az abban vágyható ideálként megnyilvánuló tárgyi világ.

„A fotográfia elsőrendű témája az ember, meg az embert körülvevő környezet, az is, amit az ember épít és az is, amit az ember tönkretesz. A művésznek feladata mindezt rögzíteni, ebben a kérdéskörben alkotni. Ezt lehet dokumentarista módon és lehet úgynevezett kreatív módon tenni, amikor az alkotó átrendezi a valóságot. Rám inkább az első, a valóság tisztelete – leképezése jellemző, de nekem fontos a vizuális nyelv és a vizuális kifejezési mód, amikor képet készítek. Szeretném ezt minél kevesebb verbális információ igénybevételével megoldani és remélem ez néha sikerül is.” -írta Szamódy Zsolt. A kiállításon az 1973-tól 2024-ig tartó időszakból számos jelentős témája szerepel, mint a természet vagy a Balaton.

Sebestyén Sára többször járt munkaút keretében 2023-ban Japánban, amely egyszerre jelentett megerősítést az érték/rend alapú látásmódjában, ugyanakkor új elemekkel gazdagította vizualitását, gondolkodásmódját. A Világgá mentem című tárlat egyszerre mutatja be ezt az élményt: az alkotó belső művészeti identitásával azonos kulturális közeg felfedezését és a megszokott környezetből való kiszakadást. Ezt a kettős jelentést reprezentálja a kiállításon az útinaplószerű fotó- és videóanyag és a művészre jellemző nonfiguratív, lírai módon tálalt minimalista műalkotás-sorozat.