Taranto Olaszország Puglia régiójának második legnagyobb városa, az azonos nevű megye közigazgatási központja. Tarantót az i. e. 8. században a spártai görögök alapították, és rendkívül gazdag történelmi múltra tekint vissza. A város, amely egykor Magna Graecia virágzó központja volt, az 1960-as években Európa legnagyobb acélművének adott otthont. Miközben az acélipar gazdasági növekedést hozott a város számára, súlyos környezeti károkat és közegészségügyi válságot is okozott. Az olasz művész, Maria Pansini felvételein keresztül ez a kettősség válik láthatóvá. A fotográfus sorozatán egyaránt láthatjuk az ipari tevékenység évtizedei által hagyott sebhelyeket, valamint az ellentmondást Taranto dicső történelmi múltja és bizonytalan jövője között. Ez a munka egyúttal emlékeztetőül is szolgál az ipari fejlődés, valamint a természet és az egészség megőrzése közötti egyensúly szükségességére.
Az album fekete-fehér képei apró részletek megmutatásával ismertetik meg Taranto természeti szépségeit, lakosait, a helyi szokásokat, és azokat a hatalmas ipari létesítményeket, amelyektől sokan a város fellendülését várták. A fényképek elsősorban a mindennapi élet jeleneteire koncentrálnak. Megjelennek a tengeren hajózók, a vízben fürdőzők és a városban élő fiatalok is. Több helyen ünnepi, vagy rendhagyó eseményeket láthatunk, például futballmérkőzéseket, tüntetéseket vagy felvonulásokat. A fényképek ezeken a pillanatokon keresztül a város jelenét mutatják, ugyanakkor a jelenen keresztül az évtizedekkel, vagy évszázadokkal ezelőtti időkbe is betekintést engednek.
A változatos műfajú képek átfogó, néhol dokumentatív, máskor szubjektív jelentést adnak a városról. Az albumot megalkotó művész több fényképéből képpárokat is létrehozott. A könyvben több helyen az egyik oldalon egy szobor vagy egy torzó látható, a másikon pedig – hasonló beállításból – a város egyik mostani lakója. Ez a koncepció az emberi élet, a történelmi múlt, és több alkalommal az iparvárosi élet témáját is megjeleníti. A sokszor titokzatos, sejtelmes felvételek ugyanakkor nem egyszerűen a múltból induló és a jelenbe tartó narratívát mesélnek el. A képek nem alkotnak szigorú időrendiséget, így az album új, egyéni narratívák megalkotására sarkallja az olvasót.
