Alessandro Ledda: Az utolsó szénégetők Calabriában – Urban Photography Awards 2024

Az épített környezet témájára koncentráló legnagyobb fotográfiai verseny, az Urban Photography Awards kihirdette az 2024 legjobb művészeti projektjeit és portfólióit. A zsűri összesen négy fotográfust jutalmazott, egy abszolút győztest, és három kiemelt alkotót hirdetett. A művészek munkáikban a legkülönfélébb aspektusból vizsgálták az épített környezet és az ember néhol harmonikus, másszor problémás kapcsolatát. Egyes képeken az ember nélküli, már hátrahagyott történelmi épületek jelennek meg, máskor pedig az elképzelt látványok, vagy éppen a nosztalgia színterei, amelyet a művész saját képi artikulációjában jelenített meg. Cikksorozatunkban az elmúlt hetekben mind a 4 alkotót bemutattuk.

Alessandro Ledda olasz fotográfus is elnyerte a zsűri elismerő oklevelét, aki sorozatában egy ősi, kevésbé ismert kézműves iparágat mutat be. A The Last Charcoal Burners című sorozat Calabria központjába, a Serre Calabresi hegység erdeibe vezeti a nézőt, ahol a Serra San Bruno falu néhány családját mutatja be. Ezek az emberek azon kevesek közé tartoznak, akik még napjainkban is a természetes növényi szén kézműves előállításának szentelik életüket. A több évszázados, ősi hagyományokon alapuló faégetési eljárás a föníciai hagyományok mítoszából ered. A folyamat kezdetek óta változatlan, a kizárólag természetes anyagokkal, és kézi erővel előállított szén pedig nemcsak kelendő portéka, hanem hagyományőrzés is. A fekete-fehér felvételeken a művész ezt a munkát mutatja be. A textúrákat, az árnyékos és a világos részletek kontrasztjával dolgozó fényképek nemcsak dokumentálják a szénégetők ritkán látható életét, de egyúttal meg is őrzik az utókornak az eltűnőfélben lévő hagyományt.

Az alkotó koncepciójának leírásában szintén kiemeli ennek a munkának a fontosságát:

,,A »scarazzi« a legjobb kocsányos tölgyfából készül, a fadarabokat egymásra rakják és nedves szalmával és földdel borítják, ami lehetővé teszi a fa teljes kiszáradását, ami végül az elszenesedéshez vezet. Ez egy igen lassú, akár egyhónapos folyamat, amely megállás nélkül folytatódik. A véső barázdái és az emberek megviselt kezei jól mutatják azt a kemény munkát, amely a mára már majdnem elveszett szokás mögött áll. Ezeknek az embereknek a kemény munkája töretlenül folytatódik.”