Rekordközeli leütési árak várhatók William Eggleston emblematikus fotográfiáiból rendezett New York-i árverésen

Példátlanul izgalmas, William Eggleston munkásságának emblematikus fotográfiáit felvonultató aukcióra készül a New York-i Phillips árverési ház március 18-án. A százegy tételt tartalmazó műtárgyegyüttes része a fotográfus Los Alamos című sorozatának egyik felvétele is, melynek becsértékét 2 és 3 millió dollár közé pozícionálják a szervezők. A várhatóan rekordokat döntő leütési árak ugyanakkor nem pusztán a kortárs műtárgykereskedelem financiális felhajtóerejére világítanak rá, hanem a fotográfia presztízsének folyamatos erősödésére is a művészeti színtérben.

William Eggleston (1939) munkássága alapjaiban formálta át a hatvanas, hetvenes évek fordulójától a dokumentarista fotográfia kifejezésformáit, s nyitotta meg az utat a színes médiumhasználat felé. Történt ez egy olyan időszakban, amikor a fekete-fehér nyersanyag szentsége, valamint Henri Cartier-Bresson kompozíciós elvei és lírai kifejezésformái majdhogynem egyeduralkodóak voltak a dokumentarizmus területén. De említhetjük a Straight Photography perfekcionista szemléletét is, melyben a Leica-méretnek soha nem szántak szerepet, ahogy a Kodachrome nyersanyagnak sem. Nem véletlen, hogy sokak szemében kisebbfajta botránnyal ért fel Eggleston 1976-os egyéni kiállítása a New York-i MoMA-ban, mely az addig főként a reklámfényképezésben használt színes nyersanyagot, valamint a banalitásban rejlő erőt emelte művészi rangra – idővel pedig a nemzetközi fotóművészeti kánonba.

A Phillips márciusi 18-i árverésének tételei valójában felérnek egy William Eggleston best of válogatással, de némileg szofisztikáltabban fogalmazva gondolhatunk úgy is a százegy darabot számláló műtárgyegyüttesre, mint minden idők egyik legteljesebb Eggleston retrospektívjére. Az amerikai délen készült, s most árverésre bocsátott fényképek az alkotó meghatározó albumai, a Los Alamos teljes képanyagát, valamint a Cousins és a Lost and Found kötetek szűk válogatását reprezentálja. Köztük van az az Untitled, 1971–1974 című fotográfia is, amelynek egy másik kópiája a Christie’s tavaly novemberi New York-i árverésén rekord áron, 1,44 millió dollárért kelt el. A fotótörténeti szempontból is jelentős eseményről akkor a Punkton is beszámoltunk. Mindeközben a mostani árverésen is szereplő felvételt a Phillips már 2 és 3 millió dollár közötti becsértéken tartja.

Ha milliókban nem is, de dollár tíz- és százezrekben mérhetőek más fontos Eggleston-felvételek. Amíg a Memphis (tricycle) című fotó műtárgypiaci értéke akár az 500 ezer dollárt is elérheti, addig az ikonikus, vörös plafonos Greenwood, Missisipi (red ceiling) fotográfia ára 350 ezer dollárra is felmehet. Mindemellett érdemes tisztában lenni a számok és az olykor felfoghatatlanul magas becsértékek, valamint leütési árak mögött rejlő tendenciák mozgatóival. Egyfelől tagadhatatlanul erős a műtárgypiaci szereplők azon szándéka, hogy minél nagyobb üzletet csináljanak, s ezért minden követ megmozgatnak, akár életműveket is felfuttatnak. Másfelől sok évtizedes tapasztalat, hogy a középszert még soha nem tudta egyetlen kereskedelmi galéria vagy aukciós ház az áraival az egekbe emelni. Erre ugyanis főként azon művek és életművek alkalmasak, amelyek jelentős befolyással bírnak a kortárs művészet, jelen esetben a fotográfia médiumának alakulására. Nem véletlen, hogy a művészeti aukciókon fotóalapú munkáikkal eddig is rekordokat döntő Andreas Gursky, Cindy Sherman, Richard Prince vagy Jeff Wall mellé már korábban felkerült William Eggleston neve is.