Avantgárd kollázsok és kortárs alkotók – Heinz Hajek-Halke kiállítás Berlinben

Heinz Hajek-Halke (1898–1983) a 20. század jelentős vizuális művésze. Pályája elején kísérleti fotográfiákat készített, és többféle képrögzítő technikával kísérletezett. 1924-ben – néhány évvel berlini művészeti tanulmányainak befejezése után – autodidakta módon tanult meg fényképezni, ettől kezdve sajtófotográfusként dolgozott különböző ügynökségeknek. A fényképezés nem csak megélhetést jelentett számára. Már ekkor, 1925 és 1931 között foglalkozott kísérleti munkák, illetve fénykép alapú montázsok készítésével. Később, az 1950-es és ’60-as években az absztrakt alkotásain keresztül újfajta módon fedezte fel a fotográfiai médiumok határait.

Hajek-Halke a némafilmek esztétikájából inspirálva új vizuális formákat keresett. Ebben a kísérletezéssel teli időszakban olyan technikákkal kísérletezett, amelyek egy mozdulatsor újfajta rögzítését tették lehetővé, például azzal, hogy egy filmnegatívra többször exponált, vagy utólag, kollázsokban egyesítette a kész fényképeket. A különböző kontextusokból származó képek kombinálásával új jelentésekkel bíró kompozíciókat alkotott meg, amelyek az avantgárd montázsainak stílusából merítettek. Ebből az időszakból származnak azok az ikonikus fényképmontázsai, amelyeket megrendelésre készített reklámanyagokban is felhasznált. Ezek a figyelemfelkeltő képek különösen vonzóak voltak a magazinok számára, mert igen meghökkentő voltak, miközben új technikákat is alkalmaztak.

A Metamorphosis című kiállításon láthatóak a művész 1925 és 1935 közötti vintázs nagyításai, a kísérletező és szürrealista avantgárd munkái. Az alkotásokon megjelennek Hajek-Halke gyakran megjelenített témái is, vagyis a portré és a női akt. A művész a motívumait úgy kapcsolta össze, hogy arcokat és testeket ,,vetített” egymásra, amelyek ezáltal új kontextusba kerültek, emellett gyakran emelt be alkotásaiba utcai jeleneteket, házhomlokzatokat, vagy grafikai mintákat. A metamorfózis – vagyis a formaváltozás – megjelenése álomszerű asszociációkkal jelenik meg ezeken a munkákon, amelyek új vizuális megközelítést kínálnak a bevett témákhoz.

A kiállításon számos hasonló művészi eredményre törekvő alkotói gyakorlatot ismerhet meg a közönség. Láthatóak többek között Matthieu Bourel, Miriam Tölke magazinképei és kollázsai, Mayumi Hosokura és Eva Stenram digitális montázsai, vagy éppen Rebecca Fontaine-Wolf vegyes médiumokat alkalmazó munkái. A külső képforrások beemelése, és új kontextusba helyezése szinte valamennyi művész munkájára jellemző, az eredeti képek elemeit részben kitörlik vagy más elemekkel helyettesítik, esetleg megsokszorozzák, eltorzítják. Mindezzel új értelmezést adnak az egyes képrészleteknek, hasonlóan az avantgárd elődökhöz.