A háború női szemmel: Marie-Laure de Decker fotói a MEP-ben
25 • 08 • 14Szabó Liliom
Marie-Laure de Decker teljes munkásságát bemutató kiállítás látható a párizsi MEP-ben, mely az első retrospektív tárlat a művész 2023-ban bekövetkezett halála óta. 1996-os fennállásától kezdve a Maison Européenne de la Photographie továbbra is az első számú francia intézmény, amely teljes körűen a fotográfiának szenteli magát, így most is mindent megtettek, hogy méltóképp tiszteleghessenek a 20. század egy megkerülhetetlen fotóriporter emléke előtt, aki végtelen empátiával örökítette meg a vietnámi háború, a gyarmatellenes csádi harcok vagy dél-afrikai szegregáció elleni küzdelem mögött álló emberi méltóságot.
Marie-Laure de Decker életútjára bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas. Az akkor még francia gyarmatnak számító Algériában látta meg a napvilágot 1947-ben. Később a családjával együtt visszaköltözött Párizsba, őt pedig bentlakásos iskolába adták. Marie-Laure nem találta a helyét, és minden szabadidejét a Musée du Louvre-ban töltötte, az egyetlen helyen, ahová egyedül is elengedték. A zöld szemű fiatal lány a szigorú tanintézményt tizenöt évesen hagyta hátra, majd hogy anyagilag függetlenné tudjon válni, szépségét kihasználva modellnek állt. A munkáiból félretett pénzéből megvette első gépét, egy Leicát, ezzel örökre elkötelezve magát a fotográfia mellett.
Abban az időben ismerkedett meg a Merlin testvérekkel, akikkel hamar megtalálta a közös hangot. Egy interjúban így emlékezett vissza a meghatározó kapocsra:
„A testvérek közül az egyik, Dominique Merlin operatőr volt, és Pierre Schöendoerffer La Section Anderson című filmjén dolgozott. Attól kezdve, hogy ezt megmutatta, csak egy gondolat járt a fejemben, és ez az volt, hogy Vietnámba megyek és fotográfus leszek.”
Így is tett: 1970-ben, 23 évesen, vett egy egyirányú jegyet Saigonba, majd onnantól két évig a Newsweek amerikai magazinnak dolgozott. Twiggyvel, egy ottani barátjával motoron járta az országot, így örökítette meg Amerika és Vietnám véres konfliktusát. Ezek után nem volt megállás: Jemen, Bolívia és Csád következett – oda ment, ahol az elnyomottak a saját felszabadításukért harcoltak. És habár nőként sokszor duplán dolgozott meg az elismerésért, nem a szenzációt hajhászta a háború sújtotta övezetekben. Párizsba visszatérve felvételt nyert a többek között Raymond Depardon által alapított fotóügynökségbe, a Gammába. De Deckert, mint az ügynökség egyetlen női fotósát, nehezen fogadták el a többiek. „Macsó fotósok vettek körül, akik azt hitték, hogy okosabbak nálam” – emlékezett vissza egy későbbi interjúban.
Ezek a nehézségek sem hátráltatták abban, hogy újabb és újabb ellenállások közepette találja magát. A tárlat szerette volna bemutatni kivételes állásfoglalását háborús fotóriporterként: tisztában volt származásából eredő privilégiumával, ugyanakkor nem ismerte a félelmet és semmi áron nem adta fel az elveit.
„Büszke vagyok arra, hogy nem mutatom a vért. Az erkölcsi elveim mentén felülvizsgálom magam, amint a felvétel elkészül” – mondta, érzelmi intelligenciájával lekörözve jó néhány fotóriporter kortársát. Képei különös világba kalauzolnak el, ahol bepillantást engednek a háborúval párhuzamos hétköznapok valóságába. Nem frontálisan ábrázolta az erőszakot, a mindennapi élet megfelelő bemutatása is elég volt, hogy megértsük, mi történik a világ egy távoli pontján. Így a történelem bensőségessé vált, és felvételein nem nemzetek, hanem a szabadságért életüket is feláldozó emberek harcába nyerhetünk betekintést. Fotográfiáit elnézve megfigyelhetjük, hogy habár a környezet szerves részét képezi kompozícióinak, az előtérbe mégis az emberi összefogás és a mindennapi interakciók kerülnek. Művészi történetmesélésről árulkodik az, ahogy a táj összemosódik a tettrekész emberek alakjaival. Egyszerre világossá válik a szemlélőnek: amíg nekünk Afrika, Vietnám, Bosznia egzotikus helyszínek csupán, addig ezeknek az embereknek az otthont jelentik. Negyvenéves pályafutása alatt Decker a világ számos jelentős összecsapását megörökítette, emellett a divatfotográfiában is jelentős sikereket ért el: a kiállításon ezekbe a munkáiba is betekintést nyerhetünk.
Divatfotókat készített a Glamour és a Harpers & Queen magazinok, vagy az Yves Saint Laurent divatház számára. Olyan ikonikus francia hírességeket örökített meg, mint Serge Gainsbourg énekes, Catherine Deneuve színésznő vagy Simone de Beauvoir filozófus. Ezeken a képein is visszaköszön a háborús fotográfiáira jellemző érzéki formanyelv, a természetes gesztusok és képen szereplő személy közvetlen környezetének fontossága.
Marie-Laure de Decker több volt, mint háborús tudósító. Szívén viselte az emberek sorsát és bízott az összefogás erejében. A MEP a fotográfus archívumában végzett kutatásának köszönhetően ez a kiállítás intim és friss betekintést nyújt egy egyedülálló fotográfiai örökségbe. Pablo Saavedra de Deckernek, a művész fiának együttműködésével a kiállítás tanúságot tesz a műalkotás és emléke, valamint a művész és az emlék között fennálló kapcsolatról. A történelem, olybá tűnik, folytonosan ismétli önmagát, így a művész fotográfiái a jelen konfliktusaiban is emlékeztethetnek minket arra, hogyan maradhatunk emberek nehéz körülmények között is.
Marie-Laure de Decker
MEP
2025. június 4. - szeptember 28.