Elhunyt Chris Steele-Perkins (1947–2025), a Magnum Photos fotográfusa

Steele-Perkins Rangoonban (ma Yangon, Mianmar) született, brit apa és burmai anya gyermekeként, és kétéves korától Angliában nőtt fel. Steele-Perkins a Christ's Hospital nevű iskolában tanult, majd egy évig vegyészmérnöki tanulmányokat folytatott a Yorki Egyetemen, ám végül Kanadába ment rövid időre. Visszatérve Nagy-Britanniába, a Newcastle upon Tyne-i Egyetemen folytatta tanulmányait, és 1970-ben pszichológiai diplomát szerzett. Ekkoriban a diáklap fotográfusa és képanyag-szerkesztője is volt.

1971-ben Londonba költözött, és szabadúszó fotográfusként kezdett dolgozni, különös érdeklődéssel az urbánus kérdések – például a szegénység – iránt. 1973-ban Bangladesbe utazott, ahol segélyszervezeteknek készített fotókat; ezen munkákból mutattak be válogatást 1974-ben a londoni Camerawork Galériában. 1975-ben társult az Exit Photography Group-hoz, ahol városi problémákkal foglalkoztak.

Első könyve, The Teds (1979) – amely a brit Teddy Boys ifjúsági szubkultúrát mutatta be – klasszikussá vált a dokumentarista és divatfotográfia határterületén. Jelentős munkái közé tartozik az Afghanistan és a The Troubles, melyek a háborúk, konfliktusok és a mindennapi élet emberi oldalát mutatták be. 1976-ban csatlakozott a párizsi székhelyű Viva ügynökséghez. 1979-ben Magnum Photos-jelölt lett, 1983-tól teljes jogú tag. E minőségben több kontinens konfliktusait és hétköznapi életét dokumentálta: Afrika, Közel-Kelet, Közép-Amerika és Anglia témái gyakran visszatérőek munkáiban.

– vallotta Steele-Perkins, akinek munkásságát mély empátia, társadalmi érzékenység és technikai igényesség jellemezte. Képei számos nagy múzeumban és galériában szerepeltek világszerte, valamint pályája során rangos elismerésekben is részesült, többek között elnyerte a Leica Oskar Barnack Díjat (1988) és a Robert Capa Aranyérmet (1989) is. A Magnum közleményében így emlékeztek rá: „Chris nemcsak kivételes fotográfus, hanem olyan kolléga is volt, aki mély emberséggel és tisztelettel fordult azok felé, akiket fényképezett. Munkái maradandó tanúságai annak, hogy a dokumentarista fotográfia képes hidat teremteni emberek és kultúrák között.”

Chris Steele-Perkins 2025. szeptember 8-án álmában hunyt el Japánban.