Egy hely megértése – David Benjamin Sherry színes képei az Antarktiszról

David Benjamin Sherry egész életművét a megőrzésre irányuló szemlélet hatja át, amelynek fontos eszköze a nagy formátumú fényképezés. Nincs ez másként legújabb sorozata esetében sem, amelyben ezúttal is a közép- és nagyformátumú kamerákkal készült felvételek kerülnek előtérbe. Ezek a munkák hagyományos sötétkamrában nagyított képek.

Az analóg technikák tudatos használatával a digitális manipuláció korában Sherry a fotográfia hagyományainak megőrzését és újraélesztését keresi: módszerei a tájfényképezés hagyományaihoz kapcsolják munkáit, amelyek így olyan alkotók életműveivel folytatnak párbeszédet, mint Ansel Adams, Carleton Watkins és más amerikai nyugati dokumentaristák. Ugyanakkor Sherry nem pusztán a látott tájak másolására törekszik: átlépve a dokumentum műfaján, vibráló színeivel, hűvös zöld és meleg sárga tónusaival egy egyénibb, ugyanakkor szubjektívebb kifejezőerőt ad képeinek. Az általa megörökített jéghegyek és gleccserek a hagyományos fotográfiai eljárások révén szinte földöntúli alakzatokká változnak.

Ez a különleges színhasználat nem véletlen. A természeti látványoktól látszólag elváló árnyalatok Sherrynél emlékek vagy érzések feltárójaként működnek. A fényképezés és a természetben való jelenlét számára személyes, spirituális és meditatív tapasztalat. Munkáiban az emberiség helyét és felelősségét kutatja a környezetben, ezzel új narratívákat tárva fel, ehhez kapcsolódik a konkrét környezeti változások színre vitele is. Képei a hely megértésének új lehetőségeit nyitják meg és egyéni belelátásoknak kínálnak teret. Míg korábbi munkáiban az amerikai Nyugat időtlen mítoszait vizsgálta – a hegyek, völgyek és fák szimbolikáját –, antarktiszi képei a táj mulandó természetére helyezik a hangsúlyt, amelynek ezáltal a törékenysége nagyobb szerephez jut. A művész olyan művei, mint a Transformer vagy a Sleeping Deliverance, inkább a gyorsan változó környezeti valóság élményét vizsgálják.

A kiállítás azért tarthat számot nagy jelentőségre, mert az új sorozat egyszerre jelent visszatérést és továbblépést Sherry pályáján. A művész korábbi, elsősorban nagy formátumú tájképeket magába foglaló életművét folytatja, a mostani sorozatának képei ugyanakkor új tájakat mutatnak be. A projekt tovább erősíti Sherry elköteleződését a természetvédelem iránt, amely munkásságának mindig is központi eleme volt, miközben az antarktiszi táj új mítoszokat és történeteket is kínál.