„A művészet meg tudja mutatni, hogy a világ lehetne más” – Alfredo Jaar nyerte a 11. Prix Pictet-díjat

A Prix Pictet 2008-as alapítása óta a világ egyik legjelentősebb fotográfiai díjává vált, amely a művészet és a fenntarthatóság összekapcsolására fókuszál. Évről évre olyan alkotókat emel ki, akik munkájukban az ökológiai, társadalmi és gazdasági válságokra reflektálnak, párbeszédet kezdeményezve a fotográfia eszközeivel a globális jövőről.

A 2025-ben készült sorozat az Egyesült Államok egyik legfontosabb ökoszisztémájára, a Utah államban található Nagy-sóstó pusztulására hívja fel a figyelmet. A tó a 19. század közepe óta vízkészlete 73%-át, felszínének 60%-át elveszítette a túlzott vízkitermelés miatt. A kiszáradás mérgező porfelhőket szabadít fel, veszélyes mértékben növeli a sókoncentrációt, és alapjaiban fenyegeti a térség környezetét, gazdaságát és közegészségügyét. Jaar képei egyszerre dokumentálják a táj szépségét és a katasztrófa nagyságát: „vizuális suttogásként” fogalmazta meg őket, a haldokló bolygó gyászdalaként.

– vallja Alfredo Jaar, aki 1956-ban született Santiagóban, és jelenleg New Yorkban él és alkot. The End című sorozata a Nagy-sóstó pusztulását dokumentálja, amelyet a tudósok „környezeti atombombának” neveztek. A tó és a környező vizes élőhelyek kulcsfontosságúak az egész nyugati félteke számára: fenntartják a csapadékot és élőhelyet biztosítanak tízmillió vándormadár számára. Az ökoszisztéma összeomlása azonban lehet, hogy már visszafordíthatatlan, ami felbecsülhetetlen környezeti, gazdasági és egészségügyi következményekkel járhat. Jaar célja az volt, hogy bemutassa a tó tragikus sorsát, miközben feltárja szépségét és lehetőségeit is. Munkáit a katasztrófa mértékével ellentétben kis méretű, visszafogott formátumban nyomtatta, „vizuális suttogásként” a haldokló bolygóért.

Jaar a nemzetközi művészeti színtér egyik meghatározó alakja: részt vett a Velencei Biennálén (1986, 2007, 2009, 2013), a São Pauló-i Biennálén (1987, 1989, 2010, 2021) és a kasseli Documentán (1987, 2002). Egyéni kiállításai voltak többek között a lausanne-i Musée cantonal des Beaux-Arts-ban (2007), a berlini Alte Nationalgalerie-ben és Berlinische Galerie-ben (2012), az arles-i Rencontres d’Arles fesztiválon (2013), a Yorkshire Sculpture Parkban (2017), a fokvárosi Zeitz MOCAA-ban (2020), a São Pauló-i SESC Pompéiában (2021), valamint a Hirosimai Kortárs Művészeti Múzeumban (2023).

Az idei, Storm (Vihar) tematikájú pályázat rendkívül sokféle értelmezést vonzott, a politikai és társadalmi felfordulásoktól kezdve az ökológiai katasztrófákig. A zsűri elnöke, Sir David King hangsúlyozta: bármelyik döntős megérdemelte volna a díjat, de végül egyhangú döntéssel Alfredo Jaar munkáját emelték ki. Az idei tizenkét döntős között szerepelt többek között Gárdi Balázs is The Storm (A vihar) című sorozatával.