Egy fotográfus, aki láthatóvá tette Suriname múltját – Augusta Curiel első hollandiai kiállítása

Augusta Cornelia Paulina Curiel 1873-ban, mindössze egy évtizeddel azután született, hogy Suriname-on eltörölték a rabszolgaságot. Nagyanyja még rabszolgaként jött világra, portugál zsidó származású nagyapja szabadította fel házasságkötésük révén. Édesanyja, Henriette Curiel, négy gyermeknek adott életet. Augusta két testvérével élt Paramaribóban, Suriname fővárosában. Anna (1875–1958) húgával 1904-ben, közvetlenül a házuk mellett nyitottak fotóstúdiót, míg Elisabeth a háztartást vezette. A családi kapcsolataik révén magasabb körökben is otthonosan mozgó nővérek Suriname legkeresettebb fotográfusai közé tartoztak. Augusta – Anna helyszíni asszisztenciájának és laborbeli tehetségének köszönhetően – látványos kompozíciókat alkotott, amelyek a legmagasabb igényeket is kielégítették. 1929-ben a holland királyi udvar hivatalos beszállítói lettek, elsőként Suriname fényképészei közül. Curiel fotográfiáinak érdekessége nem csupán technikai tökéletességükben rejlik, hiszen sokatmondó bepillantást engednek egy holland kolónia működésébe is.

A nővéreket elsősorban a szigeten élő holland megrendelők keresték fel, akik európai otthonukban pozitív színben kívánták bemutatni a virágzó gyarmatot. A romanticizált fotográfiák a helyi mindennapokat, hivatalos és vallásos eseményeket, vidéki utazásokat és az ültetvényeket örökítették meg. A nehéz, nagyfilmes kamerát használó nővérek felvételei gyakran jelentek meg újságokban, képeslapként, családi albumokban; a holland birodalom minden részére eljutottak. A stúdió 1937-ben, Augusta halálával zárt be.

Lucia Nankoe kutató több mint tíz éve dolgozik a Curiel nővérek hagyatékán. Nankoe Jilke Golbachhal, a FOAM kurátorával közösen válogatta ki azt a több mint 100 kiállított munkát, amely árnyalt betekintést nyújt a XX. század kezdetének helyi jellegzetességeibe. Habár a képek elkészültükkor kétségtelenül a meglévő állapot eszközei voltak, mai szemmel hamar észrevesszük a helyi szegénység jeleit és a gyarmati hierarchia megdöbbentő megkérdőjelezhetetlenségét.

„Tisztában vagyunk egyes képek érzékeny természetével. (...) Igyekszünk részletesen leírni, hogyan készülhettek a fotók. Régebben nem volt erre igény, de manapság gondos kutatómunka révén sokat kideríthetünk. Hol éltek a fényképen látható őslakosok? Pontosan mikor is fényképezték őket – és egyáltalán miért? Belátjuk, hogy akadnak köztük problémás képek is, de bízunk abban, hogy a megfelelő hozzáállással árnyaltabb megközelítést és némi kontextust tudunk nyújtani." Jilke Golbach

Egy fotográfus, aki láthatóvá tette Suriname múltját – Augusta Curiel első hollandiai kiállítása

Következő

„A legfontosabb képek mindig azok, amelyeket csak bennfentesként készíthetsz el” – beszélgetés Emmanuel Rosarióval

Stílus helyett utánzat – A Midjourney TOP10-es listája a legtöbbet promptolt fotográfusokról

Ez volt a Christie’s októberi fotóaukciójának három legértékesebb tétele

Long Time No See – középpontban a kortárs dokumentumfotográfia

A háborúk emléke, a jelen és a jövő morális dilemmái: Don McCullin retrospektív kiállítása New Yorkban