A felejtés zónájában – Maxim Dondyuk csernobili archívuma a Mai Manó Házban
26 • 03 • 24Baki László
2026. április 1-től látogatható Maxim Dondyuk kiállítása a Mai Manó Házban, amely a csernobili katasztrófa 40. évfordulójához kapcsolódva a kollektív emlékezet kérdéseit helyezi a középpontba. A projekt alapja a tiltott zónában talált több ezer személyes tárgy – fényképek, levelek, negatívok –, amelyek egy letűnt világ hétköznapjait őrzik. Dondyuk nemcsak ezeket a fragmentumokat emeli be a projektjébe, hanem saját, a zónában készített fotóival is kiegészíti az anyagot, így párbeszédet teremt múlt és jelen között.
Bár a csernobili katasztrófa képei többnyire ismerősek, ezek a sztereotípiává merevedett vizuális toposzok gyakran elfeledtetik, hogy a baleset előtt emberek éltek itt: dolgoztak, tanultak, szerettek. Maxim Dondyuk ukrán művész és fotográfus éppen ezt az emberi léptékű történelmet kívánja visszahozni a köztudatba Untitled Project from Chornobyl című munkájával, amely nem csupán a múlt dokumentálása, hanem egy komplex emlékezeti gyakorlat.
„A 2013–2014-es ukrán forradalom és a kelet-ukrajnai háború után csak csendre vágytam, ezért 2016-ban a csernobili zónába mentem. Egy romos házban talált levelek és képeslapok indították el a projektet. Két éven át jártam vissza, hogy fényképeket, negatívokat és személyes tárgyakat gyűjtsek. Nem féltem a következményektől – attól féltem inkább, hogy mindez eltűnik, megsemmisül. Úgy éreztem magam, mint egy régész, aki elveszett emlékek után kutat a romok között”
– mondja Maxim Dondyuk, aki 2016 és 2021 között többször visszatért a csernobili tiltott zónába, ahol nemcsak a megszokott látványképeket kereste, hanem az elhagyott otthonokban, iskolákban, kulturális intézményekben hátramaradt személyes tárgyakat: fotókat, leveleket, képeslapokat. A kiállítás egyik különösen fontos eleme egy ismeretlen fotográfus hagyatéka, aki feltehetően a kijevi Dovzsenko Filmstúdióhoz kötődött, az ő anyaga alkotja az archívum jelentős részét.
Ezek a talált anyagok nemcsak dokumentumok. Sérüléseikkel együtt idézik meg egy letűnt világ lenyomatait; egy olyan világét, amely a Szovjetunió bukásával, a csernobili tragédiával és az elhallgatás évtizedeivel együtt tűnt el. Dondyuk nem restaurálni akarja őket, hanem úgy mutatja meg, ahogyan találta: a pusztulás és az emlékezés határmezsgyéjén.
A Mai Manó Ház második emeleti terében látható képek nem időrendben vannak elrendezve. A nézőt nem egy lineáris történet várja, hanem – Dondyuk saját fotói és videómunkája mellett – egy sűrű emlékmező: arcok, amelyekhez nem tartoznak nevek, pillanatok, amelyekből eltűnt az esemény, és felületek, amelyek sérüléseikkel beszélnek az idő múlásáról. Minden egyes felvétel egyszerre dokumentum és absztrakció, egyszerre tárgy és emléklenyomat.
Mai Manó Ház
2026. április 1. – 2026. május 17.