Mit nézzünk áprilisban? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

A Budapest FotóFesztivál 2026-ban ünnepli fennállásának 10. jubileumi évét. A nyitókiállítás - az eddigi hagyományokat folytatva - a Műcsarnok együttműködésében valósul meg. A tárlat ismét egy világhírű fotográfust mutat be a MAGNUM PHOTOS alkotói közül: idén René Burri ikonikus felvételei láthatók. A kiállításon közel száz felvételen ismerhető meg René Burri egyéni, expresszív dokumentarizmusa.

A fotográfia kétszázadik jubileumára reflektáló kiállítás központi motívuma az ablak mint határfelület: a belső és a külső tér, a személyes és a kollektív világ, a megfigyelő és a megfigyelt közötti átmenet. Az ablak egyszerre véd és elválaszt, ugyanakkor lehetőséget ad a kapcsolódásra. Minden kitekintés egy döntés: mit engedünk be a látásunkba, és mit hagyunk kívül. A tárlat kortárs fotográfusok munkáin keresztül vizsgálja, hogyan változott meg ez a gesztus az elmúlt közel kétszáz évben. Míg Niépce és Daguerre idejében az ablak a technikai kísérletezés terepe volt, ma inkább érzelmi, társadalmi jelentéseket hordoz. A képek nem pusztán tájakat mutatnak, hanem belső állapotokat, vágyakat, hiányokat és kérdéseket is.

Vladimír Birgus a cseh fotográfia egyik legjelentősebb alakja, aki immár több mint öt évtizede a közép-európai fotóművészeti színtér meghatározó szereplője. Munkássága azonban nem korlátozódik pusztán alkotótevékenységre: pályája során egyaránt kiemelkedő szerepet töltött be fotográfusként, fotótörténészként, kurátorként és oktatóként. Ritka az olyan alkotó, aki a fotográfia ennyire különböző területein egyaránt maradandó értéket hoz létre. Képei gyakran a hétköznapi valóság apró, látszólag jelentéktelen pillanataiból indulnak ki. Mégis minden felvétel mögött ott rejlik valami kimondatlan: egy gesztus, egy ironikus helyzet, egy szín vagy forma váratlan találkozása. Ezek a pillanatok teszik munkáit időtlenné, és ezek adják azt a különleges atmoszférát, amely a nézőt újra és újra visszavezeti képeinek világába.

2026 tavaszát írjuk. Negyven év telt el azóta, hogy 1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának robbanása visszavonhatatlanul beleszólt a történelem menetébe, miközben örökre megváltoztatta a technológiába vetett hitünket is. Négy évtized elegendő idő ahhoz, hogy egy esemény emlékezetté, majd történelemmé, végül mítosszá váljon. Maxim Dondyuk ukrán vizuális művész és fotográfus kiállítása a Mai Manó Házban ezen a kritikus idővonalon helyezkedik el. Egy olyan pillanatban, amikor a zóna mikrontörténelmi vonatkozású fizikai emlékei – családi fényképek, levelek, és képeslapok – a végső megsemmisülés határára értek. A felejtés zónájában – Csernobil archívuma című kiállítás, mely az alkotó több mint 20 000 darabot számláló  Chornobyl Archive projektjéből válogat, nem egy szokásos évfordulós megemlékezés, hanem karakteres kísérlet a kollektív emlékezetvesztés megállítására.

Az installáció kiindulópontja a reCaptcha, ami tulajdonképpen egy fordított Turing-teszt, amit az online felületeken a robotok kiszűrésére használnak. A feladványok megfejtésével a mesterséges intelligenciát is tanítjuk, mely folyamatnak köszönhetően a reCaptcha egyre bonyolultabb feladványokat ad a felhasználók számára, így lényegében egymással versenyez az emberi és a gépi kognitív képesség. A létrejött fotográfiák bonyolult játékos képrejtvények, amelyek előrevetítenek egy fordulópontot a gépi vizuális érzékelés javára az emberihez képest.

A CROSSROADS című kiállítás a kortárs fotográfia és a társművészetek határterületeit járja körül. A válogatás középpontjában azok az alkotások állnak, amelyek a fotográfiát nem csupán képként, hanem gondolati és formai eszközként alkalmazzák a képzőművészet, grafika, festészet, film, installáció és kollázsművészet kontextusában. A kiállítás arra keresi a választ, hogyan alakul át a fénykép szerepe egy vizuálisan hibrid korban: miként válik a fotó anyaggá, struktúrává, reflexióvá – miközben más médiumokkal párbeszédet folytatva új művészi jelentéseket hoz létre. A pályázat útján kiválasztott alkotások a fotográfia különféle technikáin keresztül tárják fel az átjárhatóság lehetőségeit és a médiumok közötti dialógus erejét. A CROSSROADS egyszerre szakmai reflexió és érzékeny lenyomata annak, ahogyan a kortárs alkotók ma a fotó médiumával gondolkodnak – a megszokott kereteken túl.

Benedetta Ristori A fal kétszer emlékezik című sorozata olyan tereken vezet végig, ahol a történelem nem lezárt múltként, hanem a mindennapok részeként van jelen. Ristori fotográfiai munkásságának középpontjában azoknak a helyeknek a vizsgálata áll, ahol az egyéni életutak, az épített környezet és a kollektív emlékezet szorosan összefonódnak. Képei a közép- és kelet-európai régió átalakuló tájait rögzítik, miközben azt kutatják, miként hagy nyomot az ideológia, a politika és a történelem a jelen vizuális valóságában.