Képkészítés ipari léptékben: a Detroit Publishing Company és a vizuális tömegkultúra születése

A Detroit Publishing Company 1895 és 1924 között, közel harminc éven át a világ egyik legnagyobb képkiadója volt, amely a 20. század első éveire világszerte ismertté vált. A vállalat javarészt technikai újításainak köszönhette sikerét, de jól érzett rá a korban fellendülő piacgazdasági folyamatokra is. A világban tapasztalható változásokat a kiadó maga is alakította, hiszen tömegesen megjelentetett fényképeivel rengeteg ember számára írta felül a fényképekről kialakult elképzeléseket. A mára történelmi jelentőséget nyert gyűjtemény a Library of Congress, vagyis az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében található, a hagyaték digitalizált dokumentumai pedig online is szabadon hozzáférhetőek.

A Detroit Photographic Companyt az 1890-es évek végén alapította William A. Livingstone Jr. üzletember, valamint Edwin H. Husher fotográfus és kiadóvezető. A vállalat hamar kizárólagos jogot szerzett egy olyan technikai eljárás felett, amellyel sokkal hatékonyabban lehetett nyomatokat és albumokat tömegesen előállítani, amelyekkel a cég hamar letarolta az amerikai piacot. Már a kezdeti években, 1897 végén Livingstone felhívására csatlakozott a céghez az elismert amerikai fotográfus, William Henry Jackson, aminek köszönhetően több ezer negatívja került be a Detroit Photographic Company állományába. A gyűjtemény tartalmazott város- és településképeket, jelentős épületek felvételeit, vasútvonalak mentén készült jeleneteket, valamint szállodákat és üdülőhelyeket ábrázoló képeket. Más művészek szinte az Egyesült Államok teljes területéről szállítottak képeket.[1]

Az 1898-as spanyol–amerikai háború és az Egyesült Államok haditengerészeti erejének bővülése iránti fokozott közérdeklődés további keresletnövekedést hozott, és a háború eseményeiről készült fényképekre irányuló kereslet kielégítésére a vállalat is nagy hangsúlyt fordított. Az 1890-es évek végén a cég kínálata műalkotásokról készült fotográfiai másolatokkal is bővült. Ezek egyszerre szolgáltak oktatási segédeszközként és megfizethető dekorációként, amire szintén volt kereslet.[2] A vállalat 1905-ben vette fel a ma ismert Detroit Publishing Company nevet, nem sokkal azután, hogy William Henry Jackson az üzem vezetője lett, akinek így kevesebb ideje maradt arra, hogy fényképeket készítsen. A vállalat lassú, de folyamatos forgalomcsökkenést tapasztalt, mivel az első világháború idején visszaesett a fényképvásárlási kedv, miközben ekkor már számos másik, hasonló tevékenységi körben tevékenykedő vállalat is megjelent a piacon.[3] A kedvezőtlen helyzet miatt a háború lezárása után néhány évvel, 1924-ben a vállalat csődközeli helyzetbe került, így 1939-ben a negatívjai és nyomatai az Edison Institute-hoz, majd később a teljes anyag a Colorado Historical Societyhoz került.[4]

Napjainkban a vállalat megrendelésére készült, illetve a kiadásában megjelent művek az amerikai Library of Congress gyűjteményében találhatóak. A Detroit Photographic Company kollekciója több mint 25 000 üvegnegatívot és diapozitívet, valamint mintegy 300 színes fotolitográfiai nyomatot tartalmaz, javarészt az Egyesült Államok keleti régióiból. Különösen sok felvételen városok és települések jelennek meg, utcák és építészeti részletek, de vannak ipari és természetes tájak is.

A gyűjtemény megmutatja, hogyan alakult ki a vizuális tömegkultúra – szinte pontosan egy időben a vállalat felvirágzásával. A kanadai Marshall McLuhan kommunikáció-teoretikus megállapította, hogy a fényalapú médium – mint a film vagy a fénykép – mindig egyfajta ,,tiszta információ”, vagyis az adott médium hatása független az általa közvetített konkrét tartalomtól.[5] Ebben az értelmezésben az ipari módszerrel és léptékben előállított képek nemcsak látványokat mutatnak, hanem szélesebb körben szemléletmódot is kialakítanak.[6] A mindennapokat tömegesen elárasztó képek új, vizuális szemléletmódot hívtak életre. Ez vezetett oda, hogy ,,a ma ismert vizuális európai tapasztalati mintái” létrejöjjenek.[7]

McLuhan szerint a sokszorosító technológia fejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a fajta átható változás megtörténhessen. A Detroit Photographic Company ebben azért kaphatott nagy szerepet, mivel új sokszorosító eljárást dolgozott ki, amely a képeslapnyomtatást egyszerűbbé és hatékonyabbá tette. A svájci eredetű photochrom színezési eljárás, amely fekete-fehér fényképek színes képpé alakítását és egy újfajta nyomtatási eljárás alkalmazását tette lehetővé, elősegítette a gyorsabb tömeggyártást. A versenyhelyzetben tovább erősítette a vállat előretörését a törvényi háttér, mivel egy rendelet egy centben maximálta a szabvány szerinti képeslapok postai díját – egy hasonló törvénynek köszönhetően Angliában 26%-kal nőtt az ilyen papíráruk postai forgalma.[8]

A törvényi szabályozás, a bővülő piaci kereslet, illetve a megfelelő technológia segítségével a Detroit Photographic Company rengeteg képeslapot és nyomatot adhatott el. Ezek – ahogyan ma is – elsősorban szuvenírek voltak, így fontos volt, hogy a vásárlók minél több helyről készült fényképhez juthassanak hozzá. A cég fotográfusai országszerte készítettek felvételeket Wyomingtól Michiganig, Nevadától New Yorkig. Utóbbi esetében készült a legtöbb felvétel, több mint 4300.[9] A gyűjtemény számos más alkotó negatívjait is tartalmazza, ugyanis a korszakban a fotográfusok gyakran adták-vették egymás között a negatívokat. Ahogyan a városi látványokra nagy volt a kereslet, úgy vált fontossá a természeti tájak dokumentálása is, amiben különösen nagy szerepet töltött be a már említett William Henry Jackson, aki a polgárháborút követően költözött Nebraskába, majd ezután az amerikai Nyugat egyik legfontosabb fotográfusa lett, miközben felvételeivel hozzájárult a Yellowstone és más korai nemzeti parkok létrejöttéhez.[10]

A változatos helyszínekről készült, nagy népszerűséget elérő képeslapoknak köszönhetően a különleges látképek a mindennapok részévé váltak. Az ipari léptékeket öltő képáradat a fentebb kifejtett mcLuhani értelmezésen felül másfajta, ám hasonlóan átfogó változásokat hozott. Walter Benjamin német filozófus és kritikus A műalkotás a technikai reprodukció korában (1935) című nagy hatású szövegében fogalmazza meg, hogy a fényképek a tömeges reprodukálhatóságuk miatt elvesztették korábbi pozíciójukat, mivel már nem megismertethetetlen alkotások voltak, hanem technikailag sokszorosítható, ilyen értelemben egyediségüket vesztett tárgyak.[11]

A sokszorosítás e szemlélet szerint az árupiac részeként is értelmezhető, hiszen jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az akkoriban szárba szökkenő kapitalista piacgazdaság tovább erősödhetett. A Library of Congress gyűjteményében fellelhető képek különlegessége abban rejlik, hogy a Detroit Photographic Company által készített felvételek egyszerre engednek betekintést a vizuális, képi paradigma, illetve ezen keresztül a kapitalista szemléletmód kialakulásába. Mindezek ugyanakkor a mai vizuális kultúra alakulásában is nagy szerepet játszottak. A gyűjtemény felvételei önmagukban is fontos darabok, történelmi szempontból is érdekesek, de önmagukon túlmutató, szemlélet- és társadalomformáló hatásuk szintén nagyon jelentős.

Jegyzetek

[1] https://www.loc.gov/collections/detroit-publishing-company/about-this-collection/.

[2] https://www.meibohmfinearts.com/artists/details/224.

[3] A 19. század második felében több vállalkozás a fotográfiát az egzotikummal kapcsolta össze. Bár az ekkor már egyre nagyobb népszerűséget szerzett képrögzítési technika nem számított újdonságnak, témája még lehetett az. Remek példa erre a francia Félix Bonfils, aki családjával Bejrútba költözött, és ő volt az első, aki a keleti kultúrák közegében készült fényképeit szuvenírként árulta: Szabó Benedek: Félix Bonfils, a Közel-Kelet francia fotográfusa, Punkt.hu, 2024. május 4. https://punkt.hu/2024/06/07/felix-bonfils-a-kozel-kelet-francia-fotografusa/ (utolsó letöltés: 2025. január 30.).

[4] https://www.loc.gov/collections/detroit-publishing-company/about-this-collection/.

[5] Gilles Deleuze – Felix Guattari (idézik McLuhant): Anti-Oedipus, Capitalism and Schizophrenia. University of Minnesota Press, Minneapolis, 2000, 240.

[6] Marshall McLuhan: Understanding Media. McGraw-Hill, 1964. 23.

[7] Marshall McLuhan: Understanding Media, The extensions of man. London – New York, é. n. 15.

https://designopendata.wordpress.com/wp-content/uploads/2014/05/understanding-media-mcluhan.pdf (utolsó letöltés: 2025. január 30.).

[8] https://www.loc.gov/collections/detroit-publishing-company/articles-and-essays/development-of-the-modern-postcard/.

[9] https://www.loc.gov/collections/detroit-publishing-company/articles-and-essays/locations-represented-in-the-collection/.

[10] https://www.loc.gov/collections/detroit-publishing-company/articles-and-essays/william-henry-jackson-career-chronology/.

[11] http://aura.c3.hu/walter_benjamin.html#top (utolsó letöltés: 2025. január 30.).