„Szeretetből készítettem ezt a képet” – AI-generált Ansel Adams-kép miatt robbant ki vita New Yorkban
26 • 06 • 10 Baki László Olvasási idő: 3 perc
Újabb jelentős konfliktus robbant ki a mesterséges intelligencia és a fotográfia kapcsolatáról: az Ansel Adams Publishing Rights Trust nyilvánosan bírálta a New York-i Danziger Galleryt, amiért az idei AIPAD Photography Show-n egy Ansel Adams ikonikus Moonrise, Hernandez, New Mexico (1941) című képére épülő AI-generált munkát állított ki és kínált eladásra. A most elindult vita azonban nemcsak az AI és a fotográfia viszonyáról, hanem a szerzői jog, az örökségkezelés és az „átalakító” művészeti gyakorlat határairól is szól.
A vitatott alkotás egy mesterséges intelligenciával létrehozott színes verzió volt, amelyet „A.I. GENERATED” megjelöléssel mutattak be. A Trust szerint a galéria „kihasználta Ansel nevét, hírnevét és legismertebb képét”, miközben „nem nevezett meg egyetlen emberi alkotót sem”. A szervezet hangsúlyozta, hogy aggályaik „nem általában az AI-ról vagy a kreatív kísérletezésről szólnak”, hanem „a művészi jogokról, az erkölcsi jogokról és az emberi méltóság tiszteletéről”. A közlemény különösen élesen fogalmaz az ügy kontextusáról is: „Kevés alkotó tett annyit a fotográfia képzőművészeti elfogadtatásáért, mint Ansel, ezért különösen súlyos és elszomorító, hogy ez az eset éppen az AIPAD-en történt.”
A botrányra több ismert fotográfus is reagált. Pete Souza, a Fehér Ház korábbi hivatalos fotográfusa „erkölcsileg helytelennek” nevezte a galéria döntését, míg a Pulitzer-díjas David Hume Kennerly szerint Adams „gyűlölte volna ezt a koppintást”.
A történet azonban május 26-án új fordulatot vett: James Danziger galériatulajdonos nyilvános válaszában kijelentette, hogy szerinte teljes joggal készíthette el a munkát, mivel a Moonrise szerzői joga már lejárt, így a kép public domain státuszba került. Danziger szerint ezt egy szerzői jogi szakértővel is ellenőriztette: „Megerősítették, hogy a kép közkincs, és szabadon készíthetek belőle transzformatív feldolgozást.”
Danziger hangsúlyozta, hogy számára a projekt tisztelgés volt Adams előtt: „Szeretetből készítettem ezt a képet”, és azt próbálta elképzelni, „mit láthatott Adams 1941-ben, amikor megállt az országúton és felállította 8×10 inches kameráját”. Danziger szerint az AI csak kiindulópontként szolgált, a képet pedig „hónapokon át” emberek szerkesztették és finomították. Úgy fogalmazott: „A célom egy önmagában is vizuálisan meggyőző kép létrehozása volt, amely tisztelettel viszonyul az eredeti fotóhoz.”A galerista azzal is érvelt, hogy a közkincs státuszú művek „mindig is az újraértelmezés, a kísérletezés és az új kreatív párbeszédek alapját jelentették”. Nyilatkozatát egy Ansel Adamstól származó idézettel zárta, amelyben a fotográfus 1983-ban az elektronikus képalkotás jövőjéről beszélt: „Az elektronikus képben rejlő lehetőségeket még nem fedeztük fel igazán, de biztos vagyok benne, hogy lenyűgöző fejlemények várnak ránk ezen a területen.”
Az A történet a Holdfelkelte mögött – hogyan született Ansel Adams egyik leghíresebb fényképe? című nemrég megjelent cikkünk ezen a linken olvasható el.